Kisepilógus

Elröppent az idő, a nyár után már itt az ősz eleje,
Hajladozik, lengedezik a szélben a fa ága, színesedik a levele.
Érik a sok finom illatos gyümölcs, a szilva, a körte,
Kínálja zamatos, érett gyümölcsét a vén szőlőtőke.
Szeptember van ismét,
Kezdődik az óvodában, iskolában egy új év.
Zsófi is idősebb lett egy évvel,
Tortáján a gyertya szaporodott egyel.
Szülinapján édesapja lendítené most is a magasba,
De négy éves súlyát már nem igen bírja a karja.
A kiscsoportból Zsófi átkerült a középső csoportba.
Szeretettel várta az újonnan érkezett gyerekeket az oviba.
Az első nap, egy kisfiú csak állt a kerítés mellett,
Szemeiből ömlöttek, folydogáltak a könnyek.
Összenézett Zsófi barátjával, a kis Cirmivel,
Emlékeztet valakire nagyon ez az eset, ami volt ezelőtt pont egy évvel.
Közrefogták a pityergő kisfiút, ki szorongatta kezében kis autóját,
Zsófi kedvesen, hízelgőn beszélt hozzá, Cirmi sétált előtte, lengette farkát.
A fiúcska először rájuk sem nézett, velük nem foglalkozott,
De a két barát a kísérlettel nem hagyott fel, míg a kisfiú el nem mosolyodott.
Elárulta nevét, úgy hívják Pistike,
Ha játszanak vele, többé nem sír, ígérte.
Örült a gyors sikernek Cirmi és Zsófi,
Megfogadták barátok lesznek, ezután együtt fognak játszani.

Pedagógusnap

-- ZSófikám -- hívja be anya az udvaron játszadozó kislányát. -- Gyere be egy kicsit.
Zsófi szót fogad, és már fut is be a konyhába.
-- Hívtál anya? Itt vagyok.
-- Vacsora előtt szeretnék megtanítani veled egy kis köszöntőt.
-- Köszöntőt? -- néz csodálkozva a kislány. -- Miféle köszöntőt? Kinek lesz szülinapja?
-- Nem szülinap lesz, hanem pedagógusnap. -- mondja az asszony mosolyogva és szeretettel megsimogatja végig Zsófi fénylő, hosszú haját.
-- Pedagógusnap? Az mit jelent? -- kérdi a kislány.
-- Ezen a napon köszönik meg az óvodások az óvó néninek a gondoskodást, a nevelést, a szeretetet, amit adnak a gyerekeknek. Ezen a napon fejezzük ki a hálánkat az óvó néniknek, az iskolában a tanító néniknek, a tanító bácsiknak. -- magyarázza anya Zsófinak, aki tágra nyílt szemekkel figyel minden szóra.
-- Virággal emlékezünk meg a pedagógusokról. -- fejezi be anya a beszédet.
-- Vettél virágot? -- érdeklődik a kislány.
-- Igen vettem. Amikor átadod az óvó néninek, egy kis köszöntőt is kell mondanod. -- s megtanította Zsófinak a pár mondatot.

Zsófi másnap reggel ünneplőbe öltözött. Csinos volt fehér ruhácskájában.
Édesanyja, nyakába kék kis szalagot kötött.
-- Hű, de fess vagy! -- dicsérte meg a kapuban Cirmi. -- Szép ruhába öltöztél, s még virágot is kell vinni?
-- Óvó nénit köszöntjük ma. -- jelentette ki Zsófi. -- Anya is és én is. De te is megköszönthetnéd Cirmi!
-- Születésnapja van? -- kíváncsiskodott a cica.
-- Á, dehogy is! Peda ... -- itt elakadt a kislány. Kérdőn nézett anyjára.
-- Pedagógusnap. -- segítette ki az asszony Zsófit.
-- Megköszöntöm szívesen. -- mondta Cirmi. -- De akkor gyorsan elszaladok a rétre, szedek virágot! -- azzal uzsgyi, szedte szélsebesen mind a négy lábát.
Mire Zsófiék a villamos megállóba értek, már hozta is a szép mezei virágot.

Nagy a nyüzsgés-mozgás az óvodában. A gyerekek anyukákkal, apukákkal érkeznek ünneplő ruhában.
Kezükben szorongatják az illatos virágot. Nem lehet mást látni, csak szeretettől kipirult arcokat.
Egymás után állnak oda óvó néni elé és elsuttogják a hála szavait. Zsófi is nyújtja a kis csokrot, óvó néni szemébe néz és félénken mondja a kis köszöntőt:
-- Itt állok óvó néni előtt s kicsi szívem rebegi a hálát,
Tessék elfogadni tőlem a szeretet virágcsokrát.
Köszönöm a nagy türelmet, kedvességet és tanítást,
Ezzel viszonozta óvó néni, amikor idejöttem, a nagy sírást.
Törölgeti zsebkendőjével a meghatottság könnyeit óvó néni a szeméből. S átveszi a szép virágot Zsófi feléje nyújtott
kezéből.
Zsófi után édesanyja is szeretettel köszönti pedagógusnapon kicsi lánya nevelőjét, aki oly odaadó figyelemmel oktatja
jóra az ő csemetéjét.
Most Cirmi cica áll az óvó néni elé és halk hangon nyávogja:
-- Nyáú, nyáú, én is virággal köszönöm meg, amit kicsi barátomért nagy szeretettel tett. Simogatással, kedves beszéddel vigasztalta az első napon a zokogó kislányt türelemmel. Mindezt én a kerítés mellől figyeltem. Köszönöm óvó néni jóságát, nagyon köszönöm. Nyáú, nyáú!
Azt sem tudta óvó néni, hová tegye a sok-sok virágot.
A kislányokra, kisfiúkra, szülőkre csak mosolygott és mosolygott.
Poharak, kis tányérok kerültek a kis asztalkára. Üdítőre, linzerkarikára a gyerekeket és szüleiket kedvesen meghívta. Ettek, ittak, vidámak voltak. Óvó néni körül a kicsik csak úgy zsongtak-bongtak.

Kirándulunk gyermeknapon

Még épp, hogy világosodott az ég, de Zsófi már kint áll az erkélyen.
-- Hol vagytok kis madárkáim? Miért nem énekeltek? -- néz fel az erkély előtt terebélyesedő cseresznyefára. Ágai közt keresi a cinkét, fülemülét, a rigót.
-- Még alszanak. -- gondolja. -- Úgy látszik, csak én nem tudok aludni az izgatottságtól. Vajon anyáék felébredtek-e már?
Kihalgatódzik az előszobába. Csend. Semmi mocorgás.
-- Alszanak. -- sóhajt a kislány. -- Csak el ne késsünk!
Meghallja az ébredező madár csicsergését.
-- Jó reggelt cinkécske!
-- Jó reggelt! -- köszön vissza a cinke és csodálkozik. -- Hát te, miért ébredtél ilyen korán?
-- Ma kirándulni megy az óvodából minden gyerek. A kiscsoportosok, a középső csoportosok és a nagy csoportosok is. Anya és apa is elkísér. Mindenki anyukája és apukája jöhet.
-- Ilyen nagy kirándulás lesz?
-- Igen, ilyen nagy kirándulásra megyünk, mert ma gyermeknap van. Ma minden gyerek vidám és jókedvű lesz. Egész nap játszunk, labdázunk és még fagyizunk is. Ezért nem tudok aludni. Úgy mennék már az oviba!
-- Ha ma gyermeknap van, akkor mi szép dallal köszöntünk benneteket. -- csicseregte a kis cinke és elrepült.
Nemsokára a fülemülével, a fekete rigóval tért vissza. A fa ágára telepedtek és szebbnél-szebb trillákat fütyültek.
E víg zeneszó mellett készültek Zsófi és a szülei az egész napos kirándulásra.
Kényelmes, könnyű ruha került a testre és cipő a lábra.
Szendvicsek, sütemények, üdítők töltötték meg a hátizsákokat.
Zsófi az ő zsákjába nem tett mást, csak játékokat.
Mire az óra fél nyolcat ütött, már kirándulásra készen álltak.
Cirmi várta őket a kapu előtt.
Könnyű lábbelit húzott ő is a lábára, s tömött zsákot vetett a hátára.

Az óvodába a megbeszélt időre mindenki megérkezett.
Óvó néni és a dadus a szülők és a gyerekek között rendezkedett.
-- Megrendeltem a buszt. Hamarosan itt lesz. -- mondta az óvó néni. -- A jó időt is én kértem. -- mutatott fel nevetve a kéklő égre. -- Látjátok sehol nincs egy felhő sem. Ragyogóan süt felettünk a nap.
Megállt előttük ebben a pillanatban egy kékre festett busz.
-- Beszállás! -- kiált ki barátságosan a sofőr bácsi.
Meg is telt a busz a zsibongó gyerekekkel, meg az őket kísérő szülőkkel.
Míg a kirándulás helyére, a hármas tóhoz értek, vidám dalokat együtt énekeltek.
A zöld fűre plédeket terítettek, s míg a gyerekek játszottak, anyukák addig ebédhez terítettek.
De ebédig gyerekek, felnőttek együtt játszottak, a tóban jót fürödtek, lubickoltak.
-- Apa, te vagy a fogó! -- kiáltotta Zsófi. -- Fogj meg bennünket, ha tudsz!
-- No uzsgyi! -- nevetett apa. -- Fussatok, én meg kergetlek benneteket.
Cirmi cica volt a legjobb fogó. Négy lábával úgy futott, ugrált, mint egy szilaj csikó.
-- Most kötélhúzás következik! -- szólt óvó néni.
Két csapat állt a kötél két végén: az anyukák és a fiúk az egyik oldalon, szembe velük az apukák és a lányok, a másik oldalon. Megfogták a kötelet, a lábukkal támaszkodtak a talajon.
-- No ki lesz az erősebb? -- s az óvó néni rajtot vezényelt.
Húzták-vonták a kötél két végét, s közben nagyokat kacagtak és kiáltottak:
-- Húzd Peti!
-- Húzd anyu! -- így a kötél egyik végén.
-- Húzd erősen Zsófi!
-- Húzd, húzd Eszter!
Úgy tűnik a két csapat ereje egyforma. A másikat elhúzni egyik sem tudja.
De ekkor Zsófi és Cirmi apával közösen, rántottak egy nagyot a kötélen
Az anyák és fiaik erre mind hasra estek.
Az apák és a lányok szívből nevettek.
Nem kellett biztatni ebédnél a gyerekeket. Egymás után tüntették el a szendvicseket.
Rövid pihenés után tovább folytatták a játékot.
Anya, apa ennyit még soha nem kacagott.
A fagyizó előtt hosszú sorban álltak, a fagyira türelmesen vártak.
-- Nincs jobb a vanillia fagyinál! -- jelentette ki Zsófi, miközben igyekszik fagyiját a tölcsérbe fújni.
-- Én a csokis fagyit szeretem. -- mondja Eszter.
-- Én gyümölcs fagyit kérek. -- szólt Dani. -- Kedvencem a szeder.
Kívánságuk teljesedik minden gyereknek.
Fagylaltot a szülők és óvó néni is kérnek.
Hazafelé már jóval csendesebb a kis társaság.
A buszban elkapta őket sorban a fáradtság.
Este alig várták, hogy ágyba kerüljenek.
Az álommanónak most nem akadt dolga, könnyen elaludt minden gyerek.

Anyák napja

Május van. A tavasz legszebb hónapja. A meleg napsugarak virág fátyolba borítják a téli álmukból ébredező fákat.
Zsófit már nem az óra kis kakukkja ébreszti, hanem a fák ágain vígan daloló cinke, rigó és fülemüle. Most is a cinke csengettyű hangja, mely betölti kis szobája reggeli csendjét, ébresztette kedvesen.
-- Jó reggelt kicsi lányka! Ébredj s indulj fürgén az óvodába. -- csicsergi csendesen.
Mosolyogva, jókedvűen nyitja ki Zsófi égszínkék szemeit, melyből a madárdal kiűzte álmait.
Szélesre tárta a kislány az ablakot:
-- Köszönöm madárka a szép dallamot. -- mondja a kis cinkének. -- Jó, hogy ilyen korán ébresztettél.
Közben észreveszi Cirmit a kerítésnél. A cica is felfigyelt a tavaszi kelő nap fényében hunyorgó Zsófira:
-- Míg elkészülsz, elszaladok virágot szedni a közeli dombra. Tudod, milyen nap van ma? Remélem nem felejtetted el?
-- Oh, Cirmikém, hogy felejthetném el? .. morog Zsófi s rosszul esik neki, hogy a cica ilyet feltételez róla.
Már egy hete csak erre a napra készül izgatottan. Ajándékot készített, verset tanult szorgalmasan. Tegnap fejezte be a szép piros szívet, melyre óvó néni gyöngy betűkkel ráírta: " Anya nagyon szeretlek "
Meghívót is rajzoltak közösen, s minden anyukát meghívtak az óvodába egy kis ünnepségre.
-- Sok szép színes virágot szedj bajszoskám! -- kiált oda Cirminek. -- Csokorba fonjuk és ha átnyújtom, a legboldogabb lesz az én anyukám!

Óvodába menet a villamoson, előveszi Zsófi zsebéből a pénzecskéjét.
Számolgatják Cirmivel, hány megtakarított forintja van:
-- Kapok-e érte vajon öt szál tulipánt? -- kérdi a kislány aggodalmasan. --
Szeretném a te virágod mellé tenni az öt szál tulipánt és anyának együtt átnyújtani a csokrot.

A virágboltban az eladó néni összekötözte színes szalaggal a piros virágot, és elfogadta érte egy híjával a tizenkét forintot.

Az óvodában a gyerekek olyan izgatottak voltak, hogy ebéd után hiába feküdtek le, aludni nem tudtak.
Szegény álommanó hiába röpködött egyik ágytól a másikig, szórta a kicsikre közben az álomport tizenkét órától kettőig.
Egy gyereknek sem jött a szemére álom, mind elfogyott a zsákokból az álompor, pedig volt zsák vagy három.
Hiába könyörgött, hiába dolgozott a kis manó, Peti, Sári, Eszter, Dani és Zsófi csak forgolódott.
Óvó néni ezért úgy határozott:
-- Ugrás ki az ágyból! Díszítsük fel a termet és elismételjük még egyszer a verset.
Ahogy elkészültek mindennel szépen, felöltöztek ünneplőben.
Fehér blúz és kék szoknya volt mindegyik kislányon.
Fehér ing és kék nadrág pedig a fiúkon.
Édesanyák ültek és várakoztak a virággal díszített teremben.
Apukák fényképezőgépeket, videókat szorongattak a kezükben.
Elérkezett az ünnepélyes pillanat. Anyukákat köszönteni bevonult a kis csapat.
A kezükben minden gyerek virágot fogott. Az arcuk és szemük ünnepi fényben ragyogott.
Elszavalták együtt az édesanyákat köszöntő verset.
Anyukák a boldogságtól sírtak, az apukák közben buzgón videóztak, fényképeztek.

ANGYAL A MI ANYÁNK

Mint az égből a földre szállt angyal,
Él közöttünk anyánk őszülő hajjal,
Ajkáról nem tűnik el soha a mosolya,
Simogató két kezével a boldogságot adja.

Ha szemébe nézünk, a szívünk is megnyugszik,
Oly tiszta és mély a szeretet, mely felénk sugárzik.
S mi e szeretetet hogy háláljuk meg neked?
Oh, mondd anyánk, s mi megteszünk mindent!

Ovis szerelem

Gyönyörű a szemed, csókolni való a szád,
Bársonyos bőröd állandóan csak simogatnám.
Őrizném álmod, lépteid óva vigyáznám,
Életem te érted, kedves, szívesen feláldoznám!
Csillagokból fűznék gyöngysort a nyakadba,
Te az enyém, én a tied, boldogan élnénk a világban.

Fülemülét kérném, hogy daloljon neked,
Zengje, trillázza a te hamvas szépséged.
Gyenge májusi szellő halkan suttogná a neved,
Cserébe csak annyit drága, nekem add a szíved.

Ezt mondaná Peti, ha nagy lenne, Zsófinak,
De még csak három éves, gondolatában nincsenek ily nagy szavak.
Szeme tekintete, én olvasni tudok benne, ezt fejezi ki,
S lám e néma kisugárzást rögtön megérzi Zsófi.

Mint egy hamvas rózsabimbó, Peti szerelme oly zsenge,
-- Neked adom az autómat. -- mondja a kislánynak lelkendezve.
Zsófiban is megmozdul valami csodálatos érzés, ovis szerelem,
-- Gyere Peti, azt szeretném, ha ma sokat labdáznál velem!
Női és anyai ösztöntől egyszerre hajtva, teát tölt a kisfiúnak a csészébe,
Ketté töri szendvicsét, és a csokijának a felét is odateszi elébe.

Egymásra kedvesen mosolyognak, s hazafelé kéz a kézben lépnek ki az utcára.
Zsófi észre sem veszi, rá sem néz a rá várakozó cicára.
Cirmi cica csodálkozva mereszti kerek szemeit Zsófira,
-- Észre sem vesz! Mi történik itt? Nem ismerek a barátomra!
De ekkor egy nyúlánk fekete kandúr hozzá dörzsölődzik,
Teste hirtelen megremeg az örömtől, neki ez oly jól esik.
-- Tudom már barátom, tudom már mi történt veled,
Ámor nyílvesszeje eltalálta ott bent picinyke szíved!

Jön a nyuszi

Ragyogóan süt a tavaszi nap. Sugarait visszaverik a házak ablakai, az autók, buszok szélvédő üvegei.
Még nincs meleg.
Zsófi fázósan húzza össze magán a kabátkáját.
-- Látom te is fázol. -- löki oldalba mellette lépkedő négylábú barátját.
-- Kissé remeg a bajszom, fújja a szél. -- didereg Cirmi cica.
-- Ezek a böjti szelek. -- mondja Zsófi oktatóan. -- Anyától tudom.
-- Böjti szelek? -- mereszti a kislányra a szemeit Cirmi.
-- Igen. Húsvét előtt mindig fúj a szél. Húsvét után majd eláll.
Beszélgetés közben a villamos megállóba értek.
A villamos is csilingelve pont most érkezett.
Felugrott rá a két jó barát. Ülőhely nem volt, és, hogy el ne essenek, egymást támogatták.
-- Zsófi -- szólt a cica --, mond meg nekem, mi az a húsvét? Még nem hallottam róla.
-- Persze, persze, hogy is hallhattál volna róla, amikor még olyan kicsi vagy, most leszel egy éves. Húsvét az egy ünnep. -- magyarázza a kislány. -- A nyuszi a fészekbe tojást rak, szép hímes tojást, s a fiúk meglocsolják a lányokat.
-- Hű, ez nagyon érdekes! -- ámul Cirmi.
-- Az oviba ma jön a nyuszi. -- újságolja Zsófi. -- Tegnap elkészítettük a fészkeket frissen szedett fűből. Ha Peti és Dani locsolóvízzel meglocsolnak, tőlem hálából piros tojást kapnak. -- azzal előveszi kis táskájából a tojásokat. Mutatja a cicának.
-- Ez jár a locsolkodóknak? -- kérdezi Cirmi.
-- Ez ám. -- feleli Zsófi s leugrik a villamosról.
Köszön barátjának s már el is tűnik, visszaint a kapuból:
-- Szia Cirmi, délután várj!
-- Várlak Zsófi, és kívánok jó locsolkodást!

Ebéd utáni alvásból a húsvéti nyuszi ébreszti a gyerekeket.
-- Megérkeztem az erdőből! -- kiáltja. -- Hadd lássam a fészkeket.
Ugrik ki az ágyból mindenki, a hatalmas nyuszit kíváncsian nézik.
Ekkora nyulat még egyik gyerek sem látott.
Hófehér bundában volt, kezében egy óriás kosarat tartott.
Az elkészített fészkekbe rakosgatta a festett tojásokat, közben ide-oda ugrált vígan jó nagyokat.
Mosolygott a gyerkőcökre, a fiúkat biztatta:
-- Locsoljátok meg a lányokat, had nőjenek jó nagyra!
Több sem kellett a fiúknak, a lányok elé álltak. Meghajoltak illendően, locsoló verset mondtak.
Peti is odaállt Zsófi elé bátran:
-- Jártomban, keltemben egy virágos rétre jutottam.
Ott egy szép illatos kis virágra bukkantam.
Hogy e kis virág el ne hervadjon,
Mondd Zsófi, szabad-e locsolnom?
-- Szabad. -- mondta a kislány és fejét lehajtotta.
-- Tessék a locsolásért a piros tojás. -- és Peti kezébe nyomta.

Délután Cirmi a kapuban Zsófit türelmetlenül várta.
Amint kilépett a kislány, egy üveg kölnit öntött a nyakába.
-- Köszönöm barátom a húsvéti locsolkodást. Fogadd el érte te is ezt a piros tojást.


HÚSVÉTI VERS
Vígan dalol Ugri nyúl, hátára vette a kosarát,
Belerakta az összes szép, színes festett tojását.
Hegyen, völgyön szélsebesen fut, hogy odaérjen időben.
Meg is ázik közben a szeszélyes áprilisi esőben.

Nézd meg jól a fészked Peti, Dani, Sári és te is Eszter,
Hány tojást és milyet rakott bele a nagy mester?
Az én fészkembe kettőt tett, egy sárgát és egy kéket,
Megköszönjük a nyulacskának mind az egészet.

Farsangi mulatság

Törölgetik kezüket, szájukat a reggeli után az óvodában a gyerekek.
-- Ez a főtt kolbász nagyon finom. -- mondja Zsófi és sóvárogva nézi a tálcán maradt darabkát.
-- Vedd el! -- szól a dadusnéni. -- Edd meg Zsófikám!
A kislányt nem kell kétszer biztatni, bekapja hamar és teával le is öblíti.
-- Köszönjük szépen a reggelit. -- mondják a kicsik, s felállnak az asztaltól.
A piszkos tányérokat, poharakat a naposok kiviszik. Megjelenik a folyosón az óvó néni:
-- Gyertek, bemegyünk a terembe és beszélgetünk egy kicsit.
Odabent, amint az óvó néni leül, körbefogják a gyerekek, ki áll, ki meg a szőnyegre ül. Kíváncsian várják, mi érdekes dologról lesz ma szó. Bent jó meleg van, kint meg esik csendesen a hó. Óvó néni megvárja, míg minden gyerek kényelmesen elhelyezkedik.
-- Február van -- kezdi a beszédet --, a farsangolás ideje közeledik. Vidám ünnepség, mulatság ez, mi is megrendezzük jövő szombaton. Nézzetek körül színes ringy-rongy, szalagok után, hozzátok el, amit találtok otthon. Készítünk belőle érdekes jelmezt, fodros királyi ruhát, kemény papírból, melyet fényes csillagokkal díszítünk, hozzá koronát.
Otthon aztán volt kutatás, keresés. Zsófi kipakolta édesanyja minden szekrényét.
-- Anya, ez a ruha már olyan régi, mostanában nem is volt rajtad. Nekem adod ugye, elvihetem az óvodába?
A lázas izgalom anyura is átragadt. Lányával együtt kutatnak, a fiókokban matatnak.
Alig bírja Zsófi másnap az óvodába a ruhákat cipelni. Készségesen segít a barátjának Cirmi.
Volt ott tarka, puha ágytakaró, csipkefüggöny, régi ruha, hosszú pongyola, még egy-két kalap is, meg sapka.
Óvó nénivel mindent átnéztek, mindent átforgattak. Ollót fogtak, vágtak és szabtak. Tűbe cérnát fűztek és dadusnénivel közösen varrtak, gyöngyökkel díszítettek.
Elkészültek a remekművek. A gyerekek ámulva néztek, mi mindent tudtak készíteni a régi dolgokból.
-- Hogy víg legyen a farsangolás -- mondta az óvó néni --, titkot tartson a kis társaság. Kérjétek meg otthon anyukát, apukát, segítsenek készíteni érdekes álarcokat. Senki ne árulja el a másiknak, kit takar az álarc. Készíthettek cica, róka, medve, kakas és még sok más álarcokat. Tartsátok titokban azokat.

Zsófi minden percét otthon lekötötte a nagy készülődés. Anya varrt, apa fúrt, faragott. Mikor felpróbálta a farsangi ruhát, a tükör előtt billegett Zsófi:
-- Ugye anya nem ismer meg senki?
Farsang napján kilépett Zsófi a kapun álarccal a fején. Cirmi cica csak nézte, nem mozdult, dermedten állt a helyén. Hozzálépett a kislány, Cirmi erre prüszkölt, morgott és egyre hátrált.
Zsófi nem bírta tovább, elnevette magát:
-- Nem ismersz meg? -- csúfolta a barátját.
-- Te vagy az Zsófi? -- ámulkodott Cirmi nagy szemekkel. -- Azt hittem egy nagy tudós jött ki a kapun, tele műszerekkel. Ez a farsangi maskarád? -- s körbe járja kedves barátját.

Az óvodában egész nap vigad a társaság. Szól a zene, táncolnak a gyerekek s közben "ki vagy te?" találgatják.
Van itt hirdető tábla sok-sok felirattal.
-- Vajon ki bújik alatta? -- kérdi Dani és nézi áhitattal.
Ott meg egy vén medve cammogva táncol. Mellette egy kis őzgida viháncól. Körbeforog hófehér ruhában egy szép kis királylány, de dörmögő hangja elárulja, hogy ő a Peti és egyáltalán nem lány.
-- Hát te ki vagy? -- löki oldalba Zsófit egy nagy kalács.
-- Én egy tudós vagyok, én fedeztem fel Amerikát! -- feleli Zsófi és közben gyöngyözve kacag.
-- Á, te vagy az Zsófi?! -- ismer rá Eszter a barátnője hangjára, mert Eszter az, akit takar a kalács maskara.
Leül a trónjára a farsang királya s hangosan koppant a botjával. Csendre inti a táncoló párokat.
-- Egy kicsit figyeljetek! -- kiált erős hangjával.
Néma csend lett hirtelen a teremben. A zene elhallgatott, a gyerekek megálltak egy helyben.
-- Felkérek minden farsangi bálozót, hogy vonuljon el előttem a jelmezében.
Csokival díjazzuk a legsikerültebbet.
Cirmi cica szokásához híven, az ablak párkányon sétált, hogy a terembe belessen. Éppen akkor adták át Zsófinak a díjat, egy tábla csokit, jó hatalmasat. Az ő jelmeze volt a legérdekesebb. Tapssal köszöntötték Zsófit a gyerekek. Örült a kislány és vele örült kint Cirmi.
A sok tánc meghozta az étvágyat. Asztalhoz ültek és falatoztak. Volt a tányérokon finom sütemény, perec. Minden gyerek ebből is és abból is evett.
Fejük felett szebbnél-szebb lampionok függnek, színes krepp papírcsíkok ide-oda lengenek.
-- De szép a farsang! -- gyönyörködik Cirmi kint az ablakban.
Zsófi szeme odarebben és már fut is egy darabka süteménnyel hozzája.
-- Még egy-két táncot eljárhattok. -- szól az óvó néni.
A gyerekek, bár fáradtak, nem akartak hazamenni.

Zsófiék oltást kapnak

Vidámak a gyerekek az óvodában. Dani és Peti kockavárat építenek.
-- Ez a piros kocka lesz az ajtó. -- mondja Peti, és vigyázva teszi rá a másik kocka tetejére, ami szerinte a lépcső.
-- Nézd Peti, én már a kéményt építem. -- szól Dani.
A lányok a babákkal játszanak.
-- Ülj meg már szépen! -- utasítja rendre Zsófi a szőke hajú, kék szemű babáját. -- Ha állandóan eldőlsz, nem tudom rád adni a kabátot!
Eszter épp piros szalaggal köti össze "Zsuzsa" babája dús haját.
Elmélyülten játszanak.
Nyílik az ajtó. A gyerekek nem is figyelnek fel rá. Csak akkor emelik fel a fejüket a játékról és néznek a belépőkre, amikor az óvó néni megszólal. Csak akkor veszik észre, hogy ketten léptek a terembe, kedvenc óvó nénijük, meg egy fehér köpenyes bácsi.
A gyerekek a táskájáról no meg a nyakában lógó "hallgatóról", rögtön tudják, hogy doktor bácsi.
Rosszat sejtve nézik a belépőket, akik megzavarták önfeledt játékukat.
-- Figyeljetek rám egy kicsit. -- szól óvó néni. -- Eljött hozzánk a doktor bácsi, hogy egy ici-pici oltást adjon nektek. Ezzel megelőzi, hogy betegek legyetek.
A gyerekek mocorogni kezdtek. Dani kockavára hirtelen összedőlt. Zsófi babája hanyatt esett. Kis anyukájának sírásra görbült a szája:
-- Fájni fog? -- kérdezi Zsófi szipogva.
Erre Eszter is könnyekre fakad:
-- Nem akarok szurit! -- kiáltja.
-- No, no gyerekek! Semmi pánik! -- vigasztalja kedves, tréfás hangon doktor bácsi a megszeppent gyerkőcöket. -- Higgyétek el, nem fog fájni. Csak a bőr alá szúrok. Nem kell sírni, nem kell félni.
-- Könnyű ezt a doktor bácsinak mondani! -- zokog fel Zsófi.
De most már csak úgy zeng a terem, sír, szipog minden gyerek.
Kiszól óvó néni az ajtón, s behívja a dadust, aki maga köré gyűjti a csöppségeket. Mintha végtelen hosszú karja lenne, minden pici gyermek fejet elér vele. Megsimogatja, nyugtatja, csendes hangjával vigasztalja őket.
-- Itt vagyok veletek. Nem lesz semmi baj. Gyere Danikám, te leszel az első bátor legény.
Dadusnéni kedves hangja máris hatott, úgy látszik a kis csapat megnyugodott. Legalább is csendesebb lett a zaj, csak innen-onnan hallatszik még egy-egy halk sóhaj.
Felhúzza Dani az inge ujját és odatartja a karját.
Dadusnéni bátorítóan mosolyog rá, míg a doktor bácsi befecskendezi az injekciót a bőre alá.
Dani szája széles mosolyra húzódik: -- Hisz nem is fájt. -- dicsekszik.
Zsófi erre bátran lép a doktor bácsi elé:
-- Nekem is tessék beadni az oltást! -- s kezét nyújtja az orvos felé.
Szisszenni sincs ideje, máris kész.
-- Jöhet a következő! -- és mindenki sorban megkapja a betegséget megelőző oltást.
-- Ügyesek voltatok! -- búcsúzik a doktor bácsi.
Zsófi alig várja, hogy délután legyen. Már négy óra előtt, bár hideg januári szél lengedez, de ott topog a kapunál az udvaron. Amikor meglátja Cirmi barátját, aki elébe jött, hogy haza kísérje, már messziről kiált neki:
-- Gyere már, gyere! Nagyon várlak Cirmi!
A cica az utolsó métereket futva teszi meg.
-- Hadd halljam, mi mesélni valód van nekem.
-- Képzeld csak bajszoskám, délelőtt itt volt a doktor bácsi, és mindenki kapott egy szurit! -- újságolta lázas izgalommal Zsófi.
-- És nem sírtál?
-- Amikor megmondta az óvó néni, hogy oltást fogunk kapni, akkor sírtam egy kicsit. -- hajtotta le szégyenlősen a kislány a fejecskéjét. -- De utána már bátor lettem, és a szurit a doktor bácsitól én kértem.
-- Ez már igen, meg kell, hogy dicsérjelek. -- szólt elismerően Cirmi, és jutalmul Zsófi lábához dörzsölte az orrát, közben kedvesen dorombolt.
Otthon anya és apa is megdicsérte Zsófit, aki elmesélte, mily bátran viselték el a gyógyító szurit.

Karácsonyfa állítás

--Keménypapír, színes ceruzák olló, ragasztó. -- gondolkodik Zsófi egy téli délutánon.
Kint tombol a hideg szél, havazik, de bent a szobában jó meleg van. Nemsokára itt a karácsony. Az óvodában már holnap karácsonyfa állítás lesz. mivel kezdődik a téli szünet, sokáig nem kell oviba menni.
-- El kell készítenem az óvo néninek az ajándékot. -- mondja Zsófi magában. Azzal előkészíti a hozzávalókat, amit az előbb kigondolt. Odarakja a konyhában az asztalra édesanyja elé:
-- Segíts kérlek. -- szól hízelgő hangon.
-- Mit segítsek? Mi készül ebből? -- s kíváncsian nézi anya a piros papírt.
-- Az óvo néninek szeretnék egy kis kosárkát készíteni. Megrakom cukorkával és a fenyőfa alá teszem. Holnap karácsonyfa állítás lesz az óvodában.
-- Értem már. -- bólogat anya. -- Egy kicsit segítek. Elmagyarázom, hogy kell kivágni, összeragasztani, de neked kell megcsinálnod, a te ajándékod lesz.
Figyel Zsófi minden szóra, minden mozdulatra. Szív alakot rajzol ceruzával a kemény papírra. Azután kék és sárga virágokkal díszíti, nem felejti el a leveleket szép zöldre színezni.
Lassan, vigyázva körbevágja ollóval a vonal mentén, és anyukája segítségével összeragasztja a felhajtott oldalakat.
Kész a kis kosárka. Fület is ragaszt rá, és átfonja egy keskeny, fehér szalaggal. Gyönyörködve nézi, forgatja és szaloncukorral teli rakja.
-- Nagyon szép lett. Köszönöm a segítséget.

Éjjel álmában is az ajándékokkal foglalkozik, álmodja, hogy Eszternek is tesz a fenyőfa alá valamit.
-- Kakukk! Kakukk! Hét óra! -- kiáltja az óra kis kakukkja. -- Hallod Zsófi? -- s megismétli még egyszer: -- Hét óra van, kakukk! Ébresztő!
-- Jó, jó! Hallom! -- nyújtózik egy jó nagyot a kislány.
Kinyitja szemeit.Ránéz az órára. Szólni akart a kakukkhoz, de az már visszahúzódott az órába, maga után az ajtót is becsukta.
-- Kár, hogy elbújtál. -- ásított Zsófi. -- Szerettem volna veled egy kicsit beszélgetni.
A kakukk azonban nem jött elő. Így a kislány kibújt a jó meleg takaró alól és a fürdőbe vette útját.
Hideg vízzel kimosta szemeiből az álom utolsó maradványát is. Frissen lépett a konyhába, ahol már az asztalon gőzölgött a meleg tea.
-- Jó reggelt! -- köszönt anyjának, aki vajjal kente lányának a ropogós zsemléket.
-- Jó reggelt kicsim. Itt a reggelid.
Evés közben eszébe jut Zsófinak az éjszakai álma. Felugrik az asztaltól és szalad a szobába. Körbenéz a polcokon: -- Mit adhatnék Eszternek ajándékot? Kutat, keres a játékok között, kezébe akad a keljfeljancsi, melynek párja egyszer eltörött. Kedvenc játéka ez Zsófinak, tétovázik is egy pillanatig.
-- Ezt adom akkor is Eszternek karácsonyra! -- dönti el határozottan
Fényes papírba csomagolja szépen, s visszaül az asztalhoz, hogy tovább reggelizzen.

Cirmi barátja már a kapuban várja és dideregve indulnak az óvodába.

Mindenki izgatott, mindenki valamit dugdosott. Alig várják, hogy az óvo néni a dadusnénivel közösen, felállítsák a formás fenyőfát a terem közepébe. Dolgoznak a gyerekek. Kötözik a szaloncukrot, habkarikát, az üvegdíszeket.
-- Ideakasztom -- szól Zsófi --, ezt a piros gömböt, s az egyik ágra teszi.
Felkerül a sok cukor, dísz, csoki a fára. Így öltözik ünnepi díszbe a fenyőfa karácsonyra.
-- Oh, de szép lett! -- kiáltják boldogan, vidáman, s körbe ugrálják.
-- Most pedig gyerekek -- mondja az óvo néni --, rakjuk alá az ajándékokat.
A karácsonyfa alá teszi Zsófi, Sári, Eszter, Dani, Peti és a többi gyerek a kosárkát, dobozt, babát, labdát, autót és sok-sok csokit.
Vidáman sikongva válogatja ki-ki a maga ajándékát. Óvo néni meggyújtja a csillagszórót és a gyertyát.
A kis társaság vígan ünnepel, közben karácsonyi dalokat énekel. Megköszönik egymásnak a szép, kedves ajándékot. Zsófi Esztertől kettőt kapott, az egyik az övé, a másik Cirmi cicáé.
Rövid volt e nap, nagyon hamar eltelt. Könnyes szemmel búcsúznak óvo nénitől, dadustól és egymástól.
-- Két hét múlva találkozunk! -- int búcsút az óvo néni. -- Addig pihenjetek sokat, és otthon is szép karácsonyfát állítsatok.

Hazafelé menet, míg topognak a hóban, odaadja Zsófi Cirminek az ajándékot.
-- Ez a tied, Esztertől kaptad karácsonyra.
A cica szeme felvillan, szinte ragyog.
-- Én is kaptam csomagot? -- s kíváncsian tépi a papírost. -- Nézd Zsófi! Egy kövér egeret kaptam! -- s megszagolja mielőtt betenné a szájába. Először elfintorítja az orrát: -- Hisz ez gumiból van! De azután megbékél és már örül is: -- Ezzel fogok ezután játszani.
Zsófi is örül a barátjával együtt.
-- Tőlem még nem kapod meg az ajándékot. -- mondja Cirmi cicának. -- Majd ha otthon is felállítjuk a fenyőfát, majd az igazi karácsonykor.

Disznóvágáson

-- Jó reggelt! -- hajolt Zsófi fölé édesanyja. A kislány békésen aludt. -- Ébredj fel. Ma egy kicsit korábban kell menned óvodába.
Zsófi szeme nehezen nyílt, nagyon álmos volt még. -- Nem is hallottam a kakukkolást! Ébresztett rég? -- kérdi.
-- Nincs még hét óra kicsim. De emlékezz, disznóvágásra mentek Daniékhoz.
-- Tényleg! Hurrá! -- kiáltott Zsófi, s kipattant az ágyból, mint a rugó. -- Hol a ruhám, a csizmám és a kabátom? -- sietősen kapkodta magára. -- Szia anya, szaladok is, mert vár már a kapuban a barátom!
Bizony szegény Cirmi már türelmetlenül járt-kelt a hidegben, de nem a hideg, csípős szél miatt volt magából kikelve: -- Szedd a lábad Zsófikám! -- kiáltott rá, amint a kapun kilépett a kislány. -- Szeretnék már csüngeni a disznó farkán!
Nagyot kacagott Zsófi Cirmi szavain, izgatottságán:
-- Sokat is segítesz azzal, hogy lógsz a disznó farkán?!

Hiába volt korán reggel, hideg és sötét, a gyerekek ott tolongtak az óvó néni körül, majd fellökték.
-- Indulunk már? Megyünk már? -- kérdezgették.
-- Nagyon türelmetlenek vagytok! -- mondta az óvó néni. -- Egy keveset várunk, mert Eszter még nem érkezett meg.
Alighogy kimondta, be is robogott Eszter. Arca kipirult a hideg széltől, no meg az izgalomtól.
Disznóvágás! Ilyet nem láttak eddig. Azt sem bánnák, ha Daniéknál maradnának estig.
Épp jókor érkeztek Daniék házukhoz. A kövér disznó utolsót rúgott a lábával. Csendesen feküdt az oldalára dőlve, nem is sejtette, miért etették agyba-főbe. Ha tudta volna, hogy ez lesz a vége, inkább elszökött volna a világ végére.
-- Úgy sajnálom szegényt! -- sóhajtott Zsófi s közben szemeit törölgette.
Cirmi cicának sem volt már kedve a disznó farkába kapaszkodni. Inkább szeretett volna Zsófi háta mögé bújni.
De egyszer csak fellángolt a szalma, magasra csapott a lángja. Zizegve égett, a parázs csak úgy pattogott. Megvilágította a megszeppent gyerek arcokat, kik azonban a vidáman pattogó tűz láttán, kezdtek felengedni. Nem is gondoltak már a szegény disznóra, kinek perzselődött a szőre, bőre izzott szép pirosra.
Dani apukája és papája, meg a keresztapja kaparták, vakarták, a bőrét tisztogatták.
A gyerekek sikongtak, visítgattak, vidáman voltak. Cirmi futkosott, a disznó körül szaglászott.
-- Nézd, Zsófi már ropogós a farka! -- s körbe nyalta a száját.
Meghallotta Zsiga bácsi, levágott a farokból egy darabkát.
-- Itt van cica, kapd el gyorsan, rágcsáld! -- s a cica elé dobta.
El is kapta Cirmi, félrevonult vele, ropogtatta, a szájába ide-oda forgatta.
Most jó meleg gőzölgő vízzel átmosták, átdörzsölték a disznót. Még súroló kefével is tisztogatták. Szép ropogósra pirult a disznó bőre. Felakasztották hárman a rénfa kampós szögére. Két hátsó lábánál fogva, fejjel lefelé lógott. Dani
apukája éles késsel és kis fejszével dolgozott. Ügyesen ketté hasította az állat hasát. A gyerekek meglátták annak tartalmát.
-- Itt a szív -- magyarázta Zsiga bácsi --, ez a mája, itt a tüdeje.
-- Mi ez a zöld? -- kérdezte Zsófi kíváncsian.
-- Ez, amit itt láttok rajta a májon, ez a zöld, az epe. -- válaszolt készségesen Dani papája a kérdésre.
Ámult, bámult a sok gyerek. Kapkodták a fejüket. Mindent látni és hallani akartak. Figyelmesen nézték a csavarodó beleket.
-- Ez itt a vastag bél, ebbe töltjük a hurkát. Ez meg a vékony bél, ebbe meg a kolbászt.
Eszter és Zsófi kaptak egy-egy kis fehér köténykét, és buzgón segédkeztek a kolbász kötözésénél. Csöpp kezükkel szorgalmasan adogatták a madzagot, hol Zsófi, hol meg Eszter adogatott.
Lassan feldolgozták a disznó minden porcikáját. Készítettek belőle: hurkát, kolbászt, sajtot, szalonnát, zsírt és két szépen kerekített sonkát.
A hájból Dani mamája sütött finom édes kalácsot.
Körbe ülték a hatalmas asztalt, s ettek ebből és abból is egy keveset.
Fáradtan, de sok-sok mesélni valóval tértek haza este.
Zsófi a kóstolót, amit amit anyának, apának küldtek, az asztalra tette.
-- Ezt a kolbászt én kötöztem. -- dicsekedett a kislány, és szülei kérésére elmesélte a disznóvágás minden csínját-bínját.

Télapó

-- Szia anya! -- köszönt Zsófi futtából, s már szaladt volna ki a szobából.
-- Hó, hó! Zsófikám, állj csak meg! -- kapta el anya a karját. -- Hogy képzeled?! Ebben a hidegben fel kell húznod a kesztyűt, sapkát. --- azzal a kezére húzta a kesztyűt és a fejére a jó meleg sapkát. -- Így ni, most már mehetsz. De miért oly sietős?
-- Miért, miért? -- türelmetlenkedett Zsófi és visszakiáltott az ajtóból. -- Azért, mert ma látogat el az oviba a Télapó! -- s már futott is.
Az utcára érve, kereste a cicát a tekintete, de sehol sem látta.
-- No jó, akkor most nélküled indulok el az óvodába. -- morogta mérgesen.
De ebben a pillanatban megérkezett Cirmi nagy sebesen.
Pont ott stoppolt Zsófi lábai előtt, a jégen majdnem elcsúszott.
-- Nocsak már azt hittem meg sem vársz! -- morcosan duzzogott.
-- Jól hitted, indulni akartam. -- vágta oda a kislány. -- Ma nagyon sietős az utam.
-- Sietős? -- kérdezte Cirmi s közben Zsófi után futni alig tudott. -- Vajon miért? Jobb lesz, ha vigyázol! -- s elkapta Zsófit, aki megcsúszott.
-- Miért? miért? Anyu is ezt kérdezte, pedig igazán tudhatnátok, jön hozzánk a Télapó!
-- Ja, persze! -- nyávogott a macska. -- Tudod a verset? Míg a villamos velünk döcög, jobb, ha ismételed.
-- Cirmi, te olyan feledékeny vagy! -- duzzogott Zsófi s a jelzőlámpánál megállt figyelmesen. -- Mondtam tegnap, hogy Eszter mondja a verset helyettem.
-- Most az egyszer te vagy a feledékeny, mert erről nekem egy szót sem szóltál! -- mondta dünnyögve a barátja, s lelépett az úttestre, amint pirosról zöldre váltott a jelzőlámpa.
A villamos épp megállt a megállóba. Zsófi és Cirmi felugrott sietve a kocsiba.
-- Lehet, hogy úgy van, ne haragudj bajszoskám. -- kért bocsánatot a kislány, most már nem olyan mogorván.
-- Nem haragszom, de vigasztalásul kérek valamit a Télapó csomagjából.
-- Ó, te ravasz macska! Úgy is tudod, hogy a fele a tied! -- és felemelte karjába a kis cicát.
Így értek az óvoda elé.
-- Mit csinálsz ebben a nagy hidegben, míg én az oviban leszek a jó melegben? -- kérdezte Zsófi és sajnálkozva nézte barátját.
-- Legszívesebben én is veled mennék, s a Télapótól ajándékot kérnék.
-- Nem jöhetsz be tudod, az óvó néni nem engedi. Jobb lenne neked Cirmi hazamenni.
-- Jó, jó majd hazamegyek, de előbb a Télapót az ablakból megnézem.
Ott sétált Cirmi cica az ablak párkányon, türelmetlenül várta, hogy az öreg Télapó megérkezzen a szánon.
Jött is hamarosan, majd térdig ért hófehér szakálla, hátán lógott ajándékokkal megtömve a zsákja.
-- Tűzpiros köpenye alatt is lehet még valami finomság. -- gondolta Cirmi.
Volt is, de nem finomság, hanem a rossz gyerekeknek virgács.
Cirmi cicának elég volt a leskelődésből, a párkányról leugrott és hazáig futott, míg telt az erejéből.

Megillatődve álltak körbe a fiúk és lányok, várták a csokit, almát és a mogyorót.
Elővett a Télapó a zsebéből egy hosszú listát, arról olvasta ki mit érdemel, ajándékot, virgácsot vagy csak dorgálást.
Eszter kiállt a kör közepébe és kissé félénken szavalta Télapónak a megtanult versikét.

TÉLAPÓ

Csilingelve csúszik a kis szánkó,
Rajta ül a fehér szakállú Télapó.
Hozza, szépen csomagolva az ajándékot,
Nyisd ki gyorsan a szoba ablakot!

Ragyog tisztán, fényesen a csizmád?
Tesz bele Télapó csokit és piros almát.
De, ha piszkos és sáros, ne várj csokit, autót,
Csak hosszú szárú, csípős virgácsot!

Megköszönte Télapó bácsi a szép versikét, meg is rakta csokival a kislány mind két kezét.
Minden gyerek megkapta az ajándékot és melléje egy páran a virgácsot.
Ígérték mindannyian, hogy megjavulnak, többé nem rosszalkodnak. Itt az óvodában az óvó néninek, otthon anyunak, apunak szót fogadnak.
Télapó csak mosolygott a bajusza alatt:
-- Én is megígérem, hogy jövőre újra eljövök hozzátok, s ha igazán jók lesztek, virgácsot nem hozok.

Kirándulás az erdőbe

Kirándulás az erdőbe

Belebújt Zsófi a szekrénybe mélyen. Keresgélt, kotorászott benne.
--Hol bujkálsz te hátizsák? Gyere elő kérlek szépen.Ha nem tudnád, kirándulni megyünk ma az óvó nénivel a közeli erdőbe.
Hiába kutatott, hiába keresgélt, a kis hátizsákja jól elbújt előle.
-- Anyu, akárhogy keresem, sehogy sem találom.Segíts nekem, hiszen abba kell pakolnom! -- kiabált ki anyjának, aki azonnal be is lépett a szobába.
-- Kértelek már százszor -- mondta korholva leányát --, rakd rendbe a szekrényedet, most nem kellene ennyit keresgélned!
Odalépett anya a nagy halom kidobált cok-mókhoz:
--Ez sem, meg ez sem idevaló! -- válogatott köztük s morgott közben Zsófihoz.
-- Úgy látom itt nincs.Máshová dughattad. -- lehajolt és az ágy alá kukkantott. -- Tessék itt van! Úgy volt, amint sejtettem.Nem a helyére, hanem ide rejtetted.

Ahogy ott térdelt édesanyja a szőnyegen, átkarolta nyakát két karjával Zsófi kedvesen:
--Adok egy puszit, csak ne haragudj most rám.Ígérem, ha hazajövök délután, elrakom az összes ruhám.
Olyan nyájasan hízelgett Zsófi, hogy elszállt az asszony mérge, nem maradt semmi belőle:
-- Jól van, jól van, te kis huncutka.Eredj a fürdőbe mosakodj meg ízibe!Tedd rendbe a hajad szépen, a fogad is mosd meg rendesen.Itt a meleg holmi, mind fel kell venned, hideg november van, kabátban kell menned.
Cirmi cicája már a kapuban várta.Zsófi észrevette, hogy meleg bunda van rajta:
-- Látom te is felkészültél a hideg szélre.Kösz, hogy elkísérsz az erdőbe.
--Tettél a zsákodba enni-innivalót bőven? -- kérdezte Cirmi. -- Nekem is jut belőle?
-- Ne félj, anyukám rád is gondolt, mikor hátizsákom jól telegyömöszölte.Van benne vajas kenyér, keksz és nápolyi s egy üveg mézes tea, elfogyasztjuk mind kettesben.

Óvó néninek nem kellett nógatni a gyerekeket.Szedték gyorsan a lábukat, mászták a dombokat és lejtőket.Vidáman kiabáltak és nevetgéltek.Az erdőben így egy-kettő beértek.
Térdig jártak az avarban, mely csörgött, zörgött lépteik alatt.Csetlettek-botlottak, el is estek sokan, Zsófi meg pont most esett hanyatt.
-- Nyájúú...nyájúú...- nevetett nagyot Cirmi barátja, s ő is úgy tett, mint Zsófi, hanyatt vágta magát, égnek meredtek talpai.
-- Óvó néni tessék nézni -- kiáltott Dani --, milyen színesek ennek a fának a levelei!
-- Egyik piros, a másik meg sárga, de a legtöbb tirke-tarka. -- szaladtak a gyerekek egyik fától a másikig.
Gyűjtötték a szép leveleket csokorba, ki meg rakta egyből bele a zacskóba.
Kergetőztek, bújócskáztak, egy-kettőre el is fáradtak.
Óvó néni és a dadusnéni leterített a fa alá egy plédet.Odaült le mindenki és elfogyasztották az ebédet.
Előkerült a hátizsákból a vajas kenyér, szalámi, kifli és sütemény.Nem kellett a kis nebulókat biztatni, hogy egyél, egyél még.
-- Jaj, de éhes vagyok! -- mondta Zsófi, és bekapott egy jó nagy falatot.
-- Én is.Én is éhes vagyok! -- kiabálták a fiúk és lányok.
A jó friss erdei levegő meghozta az étvágyukat.
Cirmi cica is megrakta jól a hasikáját.Ki is ürítették hamar Zsófi hátizsákját.
Evés után csendben ült a gyerek sereg.Óvó néni úgy látta, egyik-másik majdnem szendereg.
Eddig el voltak foglalva a futkosással, levélgyűjtéssel, nem figyeltek semmi másra.De most, hogy elpilledve, csendben ültek, felfigyeltek a sok szép madárra.Úgy énekeltek, trilláztak, hogy zengett a nagy erdő.
-- Ott egy hatalmas sas! -- kiáltott fel a kis Kovács Ernő.

Egyszer ránézett az órájára óvó néni:
-- Itt az ideje, haza kellene menni.
--Maradjunk még! -- kérték a gyerekek.
-- No, nem bánom, egy kicsit még kergetőzhettek.
Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vették, lassan sötétedni kezdett az erdő.Feltámadt a hideg szél, susogtak, zizegtek és a földre hullt a sok színes levél.
Fáradtan bandukolt hazafelé a kis gyerek csapat, Cirmi cica sem ugrált, mellettük haladt.
Teli élménnyel értek az óvoda elé, hol szüleik várták őket, hogy induljanak hazafelé.
Zsófi a villamoson egy kissé elszenderedett.Cirmi az ölébe gömbölyödött, és ő is elcsendesedett, még dorombolni is elfelejtett.
Anya csak nézte fáradt gyermekét.Nézte a két piros orcája egészséges színét.
-- Olyan jó volt apa az erdőben futkosni, alig akartunk onnan hazajönni. -- s Zsófi elmesélte kirándulásukat töviről-hegyire.
Mosolyogva hallgatta apa leánya lelkes beszédét.
Oly színesen adta elő Zsófi, mi történt az erdőben, hogy édesapja szinte úgy érezte, ő is ott volt velük egy időben.Pedig ezalatt, míg lánya a fák között futkosott, vagy három pár csizmát megfoltozott.
Nem kellett Zsófinak este kétszer mondani, hogy igyekezzen gyorsan az ágyába bújni.
Amikor édesanyja fölé hajolt, hogy " jó éjszakát " puszit adjon a kislánynak, ki már az álommal küszködött, jutott eszébe Zsófinak: -- Anya, sajnos elfelejtettem összerakni a ruháimat, amit reggel megígértem.

KEREK ERDŐ

Kerek erdő közepében,
Róka ül egy fa tövében.
Az éhségtől korog a gyomra,kopog a szeme,
Csak ül fájdalmas arccal összegörnyedve.

Menne ő libáért a közeli faluba,
Ha tüske nem fúródott volna a lábába.
Sajog a lába, ráállni nem tud,
Csak álom marad a kövér lúd.

Jön egy vaddisznó csörtetve,
Kérdi a rókától érdeklődve:
Mond komám, hogy segíthetnék?
Orvost és zsíros libát szeretnék!

A pápaszemes baglyot máris hívom,
De a libát sajnos nem hozhatom.
Jött a bagoly, a tüskét kihúzta,
Felugrott a róka s futott a faluba.