Kirándulunk gyermeknapon

Még épp, hogy világosodott az ég, de Zsófi már kint áll az erkélyen.
-- Hol vagytok kis madárkáim? Miért nem énekeltek? -- néz fel az erkély előtt terebélyesedő cseresznyefára. Ágai közt keresi a cinkét, fülemülét, a rigót.
-- Még alszanak. -- gondolja. -- Úgy látszik, csak én nem tudok aludni az izgatottságtól. Vajon anyáék felébredtek-e már?
Kihalgatódzik az előszobába. Csend. Semmi mocorgás.
-- Alszanak. -- sóhajt a kislány. -- Csak el ne késsünk!
Meghallja az ébredező madár csicsergését.
-- Jó reggelt cinkécske!
-- Jó reggelt! -- köszön vissza a cinke és csodálkozik. -- Hát te, miért ébredtél ilyen korán?
-- Ma kirándulni megy az óvodából minden gyerek. A kiscsoportosok, a középső csoportosok és a nagy csoportosok is. Anya és apa is elkísér. Mindenki anyukája és apukája jöhet.
-- Ilyen nagy kirándulás lesz?
-- Igen, ilyen nagy kirándulásra megyünk, mert ma gyermeknap van. Ma minden gyerek vidám és jókedvű lesz. Egész nap játszunk, labdázunk és még fagyizunk is. Ezért nem tudok aludni. Úgy mennék már az oviba!
-- Ha ma gyermeknap van, akkor mi szép dallal köszöntünk benneteket. -- csicseregte a kis cinke és elrepült.
Nemsokára a fülemülével, a fekete rigóval tért vissza. A fa ágára telepedtek és szebbnél-szebb trillákat fütyültek.
E víg zeneszó mellett készültek Zsófi és a szülei az egész napos kirándulásra.
Kényelmes, könnyű ruha került a testre és cipő a lábra.
Szendvicsek, sütemények, üdítők töltötték meg a hátizsákokat.
Zsófi az ő zsákjába nem tett mást, csak játékokat.
Mire az óra fél nyolcat ütött, már kirándulásra készen álltak.
Cirmi várta őket a kapu előtt.
Könnyű lábbelit húzott ő is a lábára, s tömött zsákot vetett a hátára.

Az óvodába a megbeszélt időre mindenki megérkezett.
Óvó néni és a dadus a szülők és a gyerekek között rendezkedett.
-- Megrendeltem a buszt. Hamarosan itt lesz. -- mondta az óvó néni. -- A jó időt is én kértem. -- mutatott fel nevetve a kéklő égre. -- Látjátok sehol nincs egy felhő sem. Ragyogóan süt felettünk a nap.
Megállt előttük ebben a pillanatban egy kékre festett busz.
-- Beszállás! -- kiált ki barátságosan a sofőr bácsi.
Meg is telt a busz a zsibongó gyerekekkel, meg az őket kísérő szülőkkel.
Míg a kirándulás helyére, a hármas tóhoz értek, vidám dalokat együtt énekeltek.
A zöld fűre plédeket terítettek, s míg a gyerekek játszottak, anyukák addig ebédhez terítettek.
De ebédig gyerekek, felnőttek együtt játszottak, a tóban jót fürödtek, lubickoltak.
-- Apa, te vagy a fogó! -- kiáltotta Zsófi. -- Fogj meg bennünket, ha tudsz!
-- No uzsgyi! -- nevetett apa. -- Fussatok, én meg kergetlek benneteket.
Cirmi cica volt a legjobb fogó. Négy lábával úgy futott, ugrált, mint egy szilaj csikó.
-- Most kötélhúzás következik! -- szólt óvó néni.
Két csapat állt a kötél két végén: az anyukák és a fiúk az egyik oldalon, szembe velük az apukák és a lányok, a másik oldalon. Megfogták a kötelet, a lábukkal támaszkodtak a talajon.
-- No ki lesz az erősebb? -- s az óvó néni rajtot vezényelt.
Húzták-vonták a kötél két végét, s közben nagyokat kacagtak és kiáltottak:
-- Húzd Peti!
-- Húzd anyu! -- így a kötél egyik végén.
-- Húzd erősen Zsófi!
-- Húzd, húzd Eszter!
Úgy tűnik a két csapat ereje egyforma. A másikat elhúzni egyik sem tudja.
De ekkor Zsófi és Cirmi apával közösen, rántottak egy nagyot a kötélen
Az anyák és fiaik erre mind hasra estek.
Az apák és a lányok szívből nevettek.
Nem kellett biztatni ebédnél a gyerekeket. Egymás után tüntették el a szendvicseket.
Rövid pihenés után tovább folytatták a játékot.
Anya, apa ennyit még soha nem kacagott.
A fagyizó előtt hosszú sorban álltak, a fagyira türelmesen vártak.
-- Nincs jobb a vanillia fagyinál! -- jelentette ki Zsófi, miközben igyekszik fagyiját a tölcsérbe fújni.
-- Én a csokis fagyit szeretem. -- mondja Eszter.
-- Én gyümölcs fagyit kérek. -- szólt Dani. -- Kedvencem a szeder.
Kívánságuk teljesedik minden gyereknek.
Fagylaltot a szülők és óvó néni is kérnek.
Hazafelé már jóval csendesebb a kis társaság.
A buszban elkapta őket sorban a fáradtság.
Este alig várták, hogy ágyba kerüljenek.
Az álommanónak most nem akadt dolga, könnyen elaludt minden gyerek.