Disznóvágáson

-- Jó reggelt! -- hajolt Zsófi fölé édesanyja. A kislány békésen aludt. -- Ébredj fel. Ma egy kicsit korábban kell menned óvodába.
Zsófi szeme nehezen nyílt, nagyon álmos volt még. -- Nem is hallottam a kakukkolást! Ébresztett rég? -- kérdi.
-- Nincs még hét óra kicsim. De emlékezz, disznóvágásra mentek Daniékhoz.
-- Tényleg! Hurrá! -- kiáltott Zsófi, s kipattant az ágyból, mint a rugó. -- Hol a ruhám, a csizmám és a kabátom? -- sietősen kapkodta magára. -- Szia anya, szaladok is, mert vár már a kapuban a barátom!
Bizony szegény Cirmi már türelmetlenül járt-kelt a hidegben, de nem a hideg, csípős szél miatt volt magából kikelve: -- Szedd a lábad Zsófikám! -- kiáltott rá, amint a kapun kilépett a kislány. -- Szeretnék már csüngeni a disznó farkán!
Nagyot kacagott Zsófi Cirmi szavain, izgatottságán:
-- Sokat is segítesz azzal, hogy lógsz a disznó farkán?!

Hiába volt korán reggel, hideg és sötét, a gyerekek ott tolongtak az óvó néni körül, majd fellökték.
-- Indulunk már? Megyünk már? -- kérdezgették.
-- Nagyon türelmetlenek vagytok! -- mondta az óvó néni. -- Egy keveset várunk, mert Eszter még nem érkezett meg.
Alighogy kimondta, be is robogott Eszter. Arca kipirult a hideg széltől, no meg az izgalomtól.
Disznóvágás! Ilyet nem láttak eddig. Azt sem bánnák, ha Daniéknál maradnának estig.
Épp jókor érkeztek Daniék házukhoz. A kövér disznó utolsót rúgott a lábával. Csendesen feküdt az oldalára dőlve, nem is sejtette, miért etették agyba-főbe. Ha tudta volna, hogy ez lesz a vége, inkább elszökött volna a világ végére.
-- Úgy sajnálom szegényt! -- sóhajtott Zsófi s közben szemeit törölgette.
Cirmi cicának sem volt már kedve a disznó farkába kapaszkodni. Inkább szeretett volna Zsófi háta mögé bújni.
De egyszer csak fellángolt a szalma, magasra csapott a lángja. Zizegve égett, a parázs csak úgy pattogott. Megvilágította a megszeppent gyerek arcokat, kik azonban a vidáman pattogó tűz láttán, kezdtek felengedni. Nem is gondoltak már a szegény disznóra, kinek perzselődött a szőre, bőre izzott szép pirosra.
Dani apukája és papája, meg a keresztapja kaparták, vakarták, a bőrét tisztogatták.
A gyerekek sikongtak, visítgattak, vidáman voltak. Cirmi futkosott, a disznó körül szaglászott.
-- Nézd, Zsófi már ropogós a farka! -- s körbe nyalta a száját.
Meghallotta Zsiga bácsi, levágott a farokból egy darabkát.
-- Itt van cica, kapd el gyorsan, rágcsáld! -- s a cica elé dobta.
El is kapta Cirmi, félrevonult vele, ropogtatta, a szájába ide-oda forgatta.
Most jó meleg gőzölgő vízzel átmosták, átdörzsölték a disznót. Még súroló kefével is tisztogatták. Szép ropogósra pirult a disznó bőre. Felakasztották hárman a rénfa kampós szögére. Két hátsó lábánál fogva, fejjel lefelé lógott. Dani
apukája éles késsel és kis fejszével dolgozott. Ügyesen ketté hasította az állat hasát. A gyerekek meglátták annak tartalmát.
-- Itt a szív -- magyarázta Zsiga bácsi --, ez a mája, itt a tüdeje.
-- Mi ez a zöld? -- kérdezte Zsófi kíváncsian.
-- Ez, amit itt láttok rajta a májon, ez a zöld, az epe. -- válaszolt készségesen Dani papája a kérdésre.
Ámult, bámult a sok gyerek. Kapkodták a fejüket. Mindent látni és hallani akartak. Figyelmesen nézték a csavarodó beleket.
-- Ez itt a vastag bél, ebbe töltjük a hurkát. Ez meg a vékony bél, ebbe meg a kolbászt.
Eszter és Zsófi kaptak egy-egy kis fehér köténykét, és buzgón segédkeztek a kolbász kötözésénél. Csöpp kezükkel szorgalmasan adogatták a madzagot, hol Zsófi, hol meg Eszter adogatott.
Lassan feldolgozták a disznó minden porcikáját. Készítettek belőle: hurkát, kolbászt, sajtot, szalonnát, zsírt és két szépen kerekített sonkát.
A hájból Dani mamája sütött finom édes kalácsot.
Körbe ülték a hatalmas asztalt, s ettek ebből és abból is egy keveset.
Fáradtan, de sok-sok mesélni valóval tértek haza este.
Zsófi a kóstolót, amit amit anyának, apának küldtek, az asztalra tette.
-- Ezt a kolbászt én kötöztem. -- dicsekedett a kislány, és szülei kérésére elmesélte a disznóvágás minden csínját-bínját.