Farsangi mulatság

Törölgetik kezüket, szájukat a reggeli után az óvodában a gyerekek.
-- Ez a főtt kolbász nagyon finom. -- mondja Zsófi és sóvárogva nézi a tálcán maradt darabkát.
-- Vedd el! -- szól a dadusnéni. -- Edd meg Zsófikám!
A kislányt nem kell kétszer biztatni, bekapja hamar és teával le is öblíti.
-- Köszönjük szépen a reggelit. -- mondják a kicsik, s felállnak az asztaltól.
A piszkos tányérokat, poharakat a naposok kiviszik. Megjelenik a folyosón az óvó néni:
-- Gyertek, bemegyünk a terembe és beszélgetünk egy kicsit.
Odabent, amint az óvó néni leül, körbefogják a gyerekek, ki áll, ki meg a szőnyegre ül. Kíváncsian várják, mi érdekes dologról lesz ma szó. Bent jó meleg van, kint meg esik csendesen a hó. Óvó néni megvárja, míg minden gyerek kényelmesen elhelyezkedik.
-- Február van -- kezdi a beszédet --, a farsangolás ideje közeledik. Vidám ünnepség, mulatság ez, mi is megrendezzük jövő szombaton. Nézzetek körül színes ringy-rongy, szalagok után, hozzátok el, amit találtok otthon. Készítünk belőle érdekes jelmezt, fodros királyi ruhát, kemény papírból, melyet fényes csillagokkal díszítünk, hozzá koronát.
Otthon aztán volt kutatás, keresés. Zsófi kipakolta édesanyja minden szekrényét.
-- Anya, ez a ruha már olyan régi, mostanában nem is volt rajtad. Nekem adod ugye, elvihetem az óvodába?
A lázas izgalom anyura is átragadt. Lányával együtt kutatnak, a fiókokban matatnak.
Alig bírja Zsófi másnap az óvodába a ruhákat cipelni. Készségesen segít a barátjának Cirmi.
Volt ott tarka, puha ágytakaró, csipkefüggöny, régi ruha, hosszú pongyola, még egy-két kalap is, meg sapka.
Óvó nénivel mindent átnéztek, mindent átforgattak. Ollót fogtak, vágtak és szabtak. Tűbe cérnát fűztek és dadusnénivel közösen varrtak, gyöngyökkel díszítettek.
Elkészültek a remekművek. A gyerekek ámulva néztek, mi mindent tudtak készíteni a régi dolgokból.
-- Hogy víg legyen a farsangolás -- mondta az óvó néni --, titkot tartson a kis társaság. Kérjétek meg otthon anyukát, apukát, segítsenek készíteni érdekes álarcokat. Senki ne árulja el a másiknak, kit takar az álarc. Készíthettek cica, róka, medve, kakas és még sok más álarcokat. Tartsátok titokban azokat.

Zsófi minden percét otthon lekötötte a nagy készülődés. Anya varrt, apa fúrt, faragott. Mikor felpróbálta a farsangi ruhát, a tükör előtt billegett Zsófi:
-- Ugye anya nem ismer meg senki?
Farsang napján kilépett Zsófi a kapun álarccal a fején. Cirmi cica csak nézte, nem mozdult, dermedten állt a helyén. Hozzálépett a kislány, Cirmi erre prüszkölt, morgott és egyre hátrált.
Zsófi nem bírta tovább, elnevette magát:
-- Nem ismersz meg? -- csúfolta a barátját.
-- Te vagy az Zsófi? -- ámulkodott Cirmi nagy szemekkel. -- Azt hittem egy nagy tudós jött ki a kapun, tele műszerekkel. Ez a farsangi maskarád? -- s körbe járja kedves barátját.

Az óvodában egész nap vigad a társaság. Szól a zene, táncolnak a gyerekek s közben "ki vagy te?" találgatják.
Van itt hirdető tábla sok-sok felirattal.
-- Vajon ki bújik alatta? -- kérdi Dani és nézi áhitattal.
Ott meg egy vén medve cammogva táncol. Mellette egy kis őzgida viháncól. Körbeforog hófehér ruhában egy szép kis királylány, de dörmögő hangja elárulja, hogy ő a Peti és egyáltalán nem lány.
-- Hát te ki vagy? -- löki oldalba Zsófit egy nagy kalács.
-- Én egy tudós vagyok, én fedeztem fel Amerikát! -- feleli Zsófi és közben gyöngyözve kacag.
-- Á, te vagy az Zsófi?! -- ismer rá Eszter a barátnője hangjára, mert Eszter az, akit takar a kalács maskara.
Leül a trónjára a farsang királya s hangosan koppant a botjával. Csendre inti a táncoló párokat.
-- Egy kicsit figyeljetek! -- kiált erős hangjával.
Néma csend lett hirtelen a teremben. A zene elhallgatott, a gyerekek megálltak egy helyben.
-- Felkérek minden farsangi bálozót, hogy vonuljon el előttem a jelmezében.
Csokival díjazzuk a legsikerültebbet.
Cirmi cica szokásához híven, az ablak párkányon sétált, hogy a terembe belessen. Éppen akkor adták át Zsófinak a díjat, egy tábla csokit, jó hatalmasat. Az ő jelmeze volt a legérdekesebb. Tapssal köszöntötték Zsófit a gyerekek. Örült a kislány és vele örült kint Cirmi.
A sok tánc meghozta az étvágyat. Asztalhoz ültek és falatoztak. Volt a tányérokon finom sütemény, perec. Minden gyerek ebből is és abból is evett.
Fejük felett szebbnél-szebb lampionok függnek, színes krepp papírcsíkok ide-oda lengenek.
-- De szép a farsang! -- gyönyörködik Cirmi kint az ablakban.
Zsófi szeme odarebben és már fut is egy darabka süteménnyel hozzája.
-- Még egy-két táncot eljárhattok. -- szól az óvó néni.
A gyerekek, bár fáradtak, nem akartak hazamenni.