Anyák napja

Május van. A tavasz legszebb hónapja. A meleg napsugarak virág fátyolba borítják a téli álmukból ébredező fákat.
Zsófit már nem az óra kis kakukkja ébreszti, hanem a fák ágain vígan daloló cinke, rigó és fülemüle. Most is a cinke csengettyű hangja, mely betölti kis szobája reggeli csendjét, ébresztette kedvesen.
-- Jó reggelt kicsi lányka! Ébredj s indulj fürgén az óvodába. -- csicsergi csendesen.
Mosolyogva, jókedvűen nyitja ki Zsófi égszínkék szemeit, melyből a madárdal kiűzte álmait.
Szélesre tárta a kislány az ablakot:
-- Köszönöm madárka a szép dallamot. -- mondja a kis cinkének. -- Jó, hogy ilyen korán ébresztettél.
Közben észreveszi Cirmit a kerítésnél. A cica is felfigyelt a tavaszi kelő nap fényében hunyorgó Zsófira:
-- Míg elkészülsz, elszaladok virágot szedni a közeli dombra. Tudod, milyen nap van ma? Remélem nem felejtetted el?
-- Oh, Cirmikém, hogy felejthetném el? .. morog Zsófi s rosszul esik neki, hogy a cica ilyet feltételez róla.
Már egy hete csak erre a napra készül izgatottan. Ajándékot készített, verset tanult szorgalmasan. Tegnap fejezte be a szép piros szívet, melyre óvó néni gyöngy betűkkel ráírta: " Anya nagyon szeretlek "
Meghívót is rajzoltak közösen, s minden anyukát meghívtak az óvodába egy kis ünnepségre.
-- Sok szép színes virágot szedj bajszoskám! -- kiált oda Cirminek. -- Csokorba fonjuk és ha átnyújtom, a legboldogabb lesz az én anyukám!

Óvodába menet a villamoson, előveszi Zsófi zsebéből a pénzecskéjét.
Számolgatják Cirmivel, hány megtakarított forintja van:
-- Kapok-e érte vajon öt szál tulipánt? -- kérdi a kislány aggodalmasan. --
Szeretném a te virágod mellé tenni az öt szál tulipánt és anyának együtt átnyújtani a csokrot.

A virágboltban az eladó néni összekötözte színes szalaggal a piros virágot, és elfogadta érte egy híjával a tizenkét forintot.

Az óvodában a gyerekek olyan izgatottak voltak, hogy ebéd után hiába feküdtek le, aludni nem tudtak.
Szegény álommanó hiába röpködött egyik ágytól a másikig, szórta a kicsikre közben az álomport tizenkét órától kettőig.
Egy gyereknek sem jött a szemére álom, mind elfogyott a zsákokból az álompor, pedig volt zsák vagy három.
Hiába könyörgött, hiába dolgozott a kis manó, Peti, Sári, Eszter, Dani és Zsófi csak forgolódott.
Óvó néni ezért úgy határozott:
-- Ugrás ki az ágyból! Díszítsük fel a termet és elismételjük még egyszer a verset.
Ahogy elkészültek mindennel szépen, felöltöztek ünneplőben.
Fehér blúz és kék szoknya volt mindegyik kislányon.
Fehér ing és kék nadrág pedig a fiúkon.
Édesanyák ültek és várakoztak a virággal díszített teremben.
Apukák fényképezőgépeket, videókat szorongattak a kezükben.
Elérkezett az ünnepélyes pillanat. Anyukákat köszönteni bevonult a kis csapat.
A kezükben minden gyerek virágot fogott. Az arcuk és szemük ünnepi fényben ragyogott.
Elszavalták együtt az édesanyákat köszöntő verset.
Anyukák a boldogságtól sírtak, az apukák közben buzgón videóztak, fényképeztek.

ANGYAL A MI ANYÁNK

Mint az égből a földre szállt angyal,
Él közöttünk anyánk őszülő hajjal,
Ajkáról nem tűnik el soha a mosolya,
Simogató két kezével a boldogságot adja.

Ha szemébe nézünk, a szívünk is megnyugszik,
Oly tiszta és mély a szeretet, mely felénk sugárzik.
S mi e szeretetet hogy háláljuk meg neked?
Oh, mondd anyánk, s mi megteszünk mindent!