Pedagógusnap

-- ZSófikám -- hívja be anya az udvaron játszadozó kislányát. -- Gyere be egy kicsit.
Zsófi szót fogad, és már fut is be a konyhába.
-- Hívtál anya? Itt vagyok.
-- Vacsora előtt szeretnék megtanítani veled egy kis köszöntőt.
-- Köszöntőt? -- néz csodálkozva a kislány. -- Miféle köszöntőt? Kinek lesz szülinapja?
-- Nem szülinap lesz, hanem pedagógusnap. -- mondja az asszony mosolyogva és szeretettel megsimogatja végig Zsófi fénylő, hosszú haját.
-- Pedagógusnap? Az mit jelent? -- kérdi a kislány.
-- Ezen a napon köszönik meg az óvodások az óvó néninek a gondoskodást, a nevelést, a szeretetet, amit adnak a gyerekeknek. Ezen a napon fejezzük ki a hálánkat az óvó néniknek, az iskolában a tanító néniknek, a tanító bácsiknak. -- magyarázza anya Zsófinak, aki tágra nyílt szemekkel figyel minden szóra.
-- Virággal emlékezünk meg a pedagógusokról. -- fejezi be anya a beszédet.
-- Vettél virágot? -- érdeklődik a kislány.
-- Igen vettem. Amikor átadod az óvó néninek, egy kis köszöntőt is kell mondanod. -- s megtanította Zsófinak a pár mondatot.

Zsófi másnap reggel ünneplőbe öltözött. Csinos volt fehér ruhácskájában.
Édesanyja, nyakába kék kis szalagot kötött.
-- Hű, de fess vagy! -- dicsérte meg a kapuban Cirmi. -- Szép ruhába öltöztél, s még virágot is kell vinni?
-- Óvó nénit köszöntjük ma. -- jelentette ki Zsófi. -- Anya is és én is. De te is megköszönthetnéd Cirmi!
-- Születésnapja van? -- kíváncsiskodott a cica.
-- Á, dehogy is! Peda ... -- itt elakadt a kislány. Kérdőn nézett anyjára.
-- Pedagógusnap. -- segítette ki az asszony Zsófit.
-- Megköszöntöm szívesen. -- mondta Cirmi. -- De akkor gyorsan elszaladok a rétre, szedek virágot! -- azzal uzsgyi, szedte szélsebesen mind a négy lábát.
Mire Zsófiék a villamos megállóba értek, már hozta is a szép mezei virágot.

Nagy a nyüzsgés-mozgás az óvodában. A gyerekek anyukákkal, apukákkal érkeznek ünneplő ruhában.
Kezükben szorongatják az illatos virágot. Nem lehet mást látni, csak szeretettől kipirult arcokat.
Egymás után állnak oda óvó néni elé és elsuttogják a hála szavait. Zsófi is nyújtja a kis csokrot, óvó néni szemébe néz és félénken mondja a kis köszöntőt:
-- Itt állok óvó néni előtt s kicsi szívem rebegi a hálát,
Tessék elfogadni tőlem a szeretet virágcsokrát.
Köszönöm a nagy türelmet, kedvességet és tanítást,
Ezzel viszonozta óvó néni, amikor idejöttem, a nagy sírást.
Törölgeti zsebkendőjével a meghatottság könnyeit óvó néni a szeméből. S átveszi a szép virágot Zsófi feléje nyújtott
kezéből.
Zsófi után édesanyja is szeretettel köszönti pedagógusnapon kicsi lánya nevelőjét, aki oly odaadó figyelemmel oktatja
jóra az ő csemetéjét.
Most Cirmi cica áll az óvó néni elé és halk hangon nyávogja:
-- Nyáú, nyáú, én is virággal köszönöm meg, amit kicsi barátomért nagy szeretettel tett. Simogatással, kedves beszéddel vigasztalta az első napon a zokogó kislányt türelemmel. Mindezt én a kerítés mellől figyeltem. Köszönöm óvó néni jóságát, nagyon köszönöm. Nyáú, nyáú!
Azt sem tudta óvó néni, hová tegye a sok-sok virágot.
A kislányokra, kisfiúkra, szülőkre csak mosolygott és mosolygott.
Poharak, kis tányérok kerültek a kis asztalkára. Üdítőre, linzerkarikára a gyerekeket és szüleiket kedvesen meghívta. Ettek, ittak, vidámak voltak. Óvó néni körül a kicsik csak úgy zsongtak-bongtak.