Ovis szerelem

Gyönyörű a szemed, csókolni való a szád,
Bársonyos bőröd állandóan csak simogatnám.
Őrizném álmod, lépteid óva vigyáznám,
Életem te érted, kedves, szívesen feláldoznám!
Csillagokból fűznék gyöngysort a nyakadba,
Te az enyém, én a tied, boldogan élnénk a világban.

Fülemülét kérném, hogy daloljon neked,
Zengje, trillázza a te hamvas szépséged.
Gyenge májusi szellő halkan suttogná a neved,
Cserébe csak annyit drága, nekem add a szíved.

Ezt mondaná Peti, ha nagy lenne, Zsófinak,
De még csak három éves, gondolatában nincsenek ily nagy szavak.
Szeme tekintete, én olvasni tudok benne, ezt fejezi ki,
S lám e néma kisugárzást rögtön megérzi Zsófi.

Mint egy hamvas rózsabimbó, Peti szerelme oly zsenge,
-- Neked adom az autómat. -- mondja a kislánynak lelkendezve.
Zsófiban is megmozdul valami csodálatos érzés, ovis szerelem,
-- Gyere Peti, azt szeretném, ha ma sokat labdáznál velem!
Női és anyai ösztöntől egyszerre hajtva, teát tölt a kisfiúnak a csészébe,
Ketté töri szendvicsét, és a csokijának a felét is odateszi elébe.

Egymásra kedvesen mosolyognak, s hazafelé kéz a kézben lépnek ki az utcára.
Zsófi észre sem veszi, rá sem néz a rá várakozó cicára.
Cirmi cica csodálkozva mereszti kerek szemeit Zsófira,
-- Észre sem vesz! Mi történik itt? Nem ismerek a barátomra!
De ekkor egy nyúlánk fekete kandúr hozzá dörzsölődzik,
Teste hirtelen megremeg az örömtől, neki ez oly jól esik.
-- Tudom már barátom, tudom már mi történt veled,
Ámor nyílvesszeje eltalálta ott bent picinyke szíved!