Elröppent az idő, a nyár után már itt az ősz eleje,
Hajladozik, lengedezik a szélben a fa ága, színesedik a levele.
Érik a sok finom illatos gyümölcs, a szilva, a körte,
Kínálja zamatos, érett gyümölcsét a vén szőlőtőke.
Szeptember van ismét,
Kezdődik az óvodában, iskolában egy új év.
Zsófi is idősebb lett egy évvel,
Tortáján a gyertya szaporodott egyel.
Szülinapján édesapja lendítené most is a magasba,
De négy éves súlyát már nem igen bírja a karja.
A kiscsoportból Zsófi átkerült a középső csoportba.
Szeretettel várta az újonnan érkezett gyerekeket az oviba.
Az első nap, egy kisfiú csak állt a kerítés mellett,
Szemeiből ömlöttek, folydogáltak a könnyek.
Összenézett Zsófi barátjával, a kis Cirmivel,
Emlékeztet valakire nagyon ez az eset, ami volt ezelőtt pont egy évvel.
Közrefogták a pityergő kisfiút, ki szorongatta kezében kis autóját,
Zsófi kedvesen, hízelgőn beszélt hozzá, Cirmi sétált előtte, lengette farkát.
A fiúcska először rájuk sem nézett, velük nem foglalkozott,
De a két barát a kísérlettel nem hagyott fel, míg a kisfiú el nem mosolyodott.
Elárulta nevét, úgy hívják Pistike,
Ha játszanak vele, többé nem sír, ígérte.
Örült a gyors sikernek Cirmi és Zsófi,
Megfogadták barátok lesznek, ezután együtt fognak játszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése