Belebújt Zsófi a szekrénybe mélyen. Keresgélt, kotorászott benne.
--Hol bujkálsz te hátizsák? Gyere elő kérlek szépen.Ha nem tudnád, kirándulni megyünk ma az óvó nénivel a közeli erdőbe.
Hiába kutatott, hiába keresgélt, a kis hátizsákja jól elbújt előle.
-- Anyu, akárhogy keresem, sehogy sem találom.Segíts nekem, hiszen abba kell pakolnom! -- kiabált ki anyjának, aki azonnal be is lépett a szobába.
-- Kértelek már százszor -- mondta korholva leányát --, rakd rendbe a szekrényedet, most nem kellene ennyit keresgélned!
Odalépett anya a nagy halom kidobált cok-mókhoz:
--Ez sem, meg ez sem idevaló! -- válogatott köztük s morgott közben Zsófihoz.
-- Úgy látom itt nincs.Máshová dughattad. -- lehajolt és az ágy alá kukkantott. -- Tessék itt van! Úgy volt, amint sejtettem.Nem a helyére, hanem ide rejtetted.
Egyszer ránézett az órájára óvó néni:
-- Itt az ideje, haza kellene menni.
--Maradjunk még! -- kérték a gyerekek.
-- No, nem bánom, egy kicsit még kergetőzhettek.
Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vették, lassan sötétedni kezdett az erdő.Feltámadt a hideg szél, susogtak, zizegtek és a földre hullt a sok színes levél.
Fáradtan bandukolt hazafelé a kis gyerek csapat, Cirmi cica sem ugrált, mellettük haladt.
Teli élménnyel értek az óvoda elé, hol szüleik várták őket, hogy induljanak hazafelé.
Zsófi a villamoson egy kissé elszenderedett.Cirmi az ölébe gömbölyödött, és ő is elcsendesedett, még dorombolni is elfelejtett.
Anya csak nézte fáradt gyermekét.Nézte a két piros orcája egészséges színét.
-- Olyan jó volt apa az erdőben futkosni, alig akartunk onnan hazajönni. -- s Zsófi elmesélte kirándulásukat töviről-hegyire.
Mosolyogva hallgatta apa leánya lelkes beszédét.
Oly színesen adta elő Zsófi, mi történt az erdőben, hogy édesapja szinte úgy érezte, ő is ott volt velük egy időben.Pedig ezalatt, míg lánya a fák között futkosott, vagy három pár csizmát megfoltozott.
Nem kellett Zsófinak este kétszer mondani, hogy igyekezzen gyorsan az ágyába bújni.
Amikor édesanyja fölé hajolt, hogy " jó éjszakát " puszit adjon a kislánynak, ki már az álommal küszködött, jutott eszébe Zsófinak: -- Anya, sajnos elfelejtettem összerakni a ruháimat, amit reggel megígértem.
--Hol bujkálsz te hátizsák? Gyere elő kérlek szépen.Ha nem tudnád, kirándulni megyünk ma az óvó nénivel a közeli erdőbe.
Hiába kutatott, hiába keresgélt, a kis hátizsákja jól elbújt előle.
-- Anyu, akárhogy keresem, sehogy sem találom.Segíts nekem, hiszen abba kell pakolnom! -- kiabált ki anyjának, aki azonnal be is lépett a szobába.
-- Kértelek már százszor -- mondta korholva leányát --, rakd rendbe a szekrényedet, most nem kellene ennyit keresgélned!
Odalépett anya a nagy halom kidobált cok-mókhoz:
--Ez sem, meg ez sem idevaló! -- válogatott köztük s morgott közben Zsófihoz.
-- Úgy látom itt nincs.Máshová dughattad. -- lehajolt és az ágy alá kukkantott. -- Tessék itt van! Úgy volt, amint sejtettem.Nem a helyére, hanem ide rejtetted.
Ahogy ott térdelt édesanyja a szőnyegen, átkarolta nyakát két karjával Zsófi kedvesen:
--Adok egy puszit, csak ne haragudj most rám.Ígérem, ha hazajövök délután, elrakom az összes ruhám.
Olyan nyájasan hízelgett Zsófi, hogy elszállt az asszony mérge, nem maradt semmi belőle:
-- Jól van, jól van, te kis huncutka.Eredj a fürdőbe mosakodj meg ízibe!Tedd rendbe a hajad szépen, a fogad is mosd meg rendesen.Itt a meleg holmi, mind fel kell venned, hideg november van, kabátban kell menned.
Cirmi cicája már a kapuban várta.Zsófi észrevette, hogy meleg bunda van rajta:
-- Látom te is felkészültél a hideg szélre.Kösz, hogy elkísérsz az erdőbe.
--Tettél a zsákodba enni-innivalót bőven? -- kérdezte Cirmi. -- Nekem is jut belőle?
-- Ne félj, anyukám rád is gondolt, mikor hátizsákom jól telegyömöszölte.Van benne vajas kenyér, keksz és nápolyi s egy üveg mézes tea, elfogyasztjuk mind kettesben.
Óvó néninek nem kellett nógatni a gyerekeket.Szedték gyorsan a lábukat, mászták a dombokat és lejtőket.Vidáman kiabáltak és nevetgéltek.Az erdőben így egy-kettő beértek.
Térdig jártak az avarban, mely csörgött, zörgött lépteik alatt.Csetlettek-botlottak, el is estek sokan, Zsófi meg pont most esett hanyatt.
-- Nyájúú...nyájúú...- nevetett nagyot Cirmi barátja, s ő is úgy tett, mint Zsófi, hanyatt vágta magát, égnek meredtek talpai.
-- Óvó néni tessék nézni -- kiáltott Dani --, milyen színesek ennek a fának a levelei!
-- Egyik piros, a másik meg sárga, de a legtöbb tirke-tarka. -- szaladtak a gyerekek egyik fától a másikig.
Gyűjtötték a szép leveleket csokorba, ki meg rakta egyből bele a zacskóba.
Kergetőztek, bújócskáztak, egy-kettőre el is fáradtak.
Óvó néni és a dadusnéni leterített a fa alá egy plédet.Odaült le mindenki és elfogyasztották az ebédet.
Előkerült a hátizsákból a vajas kenyér, szalámi, kifli és sütemén
y.Nem kellett a kis nebulókat biztatni, hogy egyél, egyél még.
-- Jaj, de éhes vagyok! -- mondta Zsófi, és bekapott egy jó nagy falatot.
-- Én is.Én is éhes vagyok! -- kiabálták a fiúk és lányok.
A jó friss erdei levegő meghozta az étvágyukat.
Cirmi cica is megrakta jól a hasikáját.Ki is ürítették hamar Zsófi hátizsákját.
Evés után csendben ült a gyerek sereg.Óvó néni úgy látta, egyik-másik majdnem szendereg.
Eddig el voltak foglalva a futkosással, levélgyűjtéssel, nem figyeltek semmi másra.De most, hogy elpilledve, csendben ültek, felfigyeltek a sok szép madárra.Úgy énekeltek, trilláztak, hogy zengett a nagy erdő.
-- Ott egy hatalmas sas! -- kiáltott fel a kis Kovács Ernő.
--Adok egy puszit, csak ne haragudj most rám.Ígérem, ha hazajövök délután, elrakom az összes ruhám.
Olyan nyájasan hízelgett Zsófi, hogy elszállt az asszony mérge, nem maradt semmi belőle:
-- Jól van, jól van, te kis huncutka.Eredj a fürdőbe mosakodj meg ízibe!Tedd rendbe a hajad szépen, a fogad is mosd meg rendesen.Itt a meleg holmi, mind fel kell venned, hideg november van, kabátban kell menned.
Cirmi cicája már a kapuban várta.Zsófi észrevette, hogy meleg bunda van rajta:
-- Látom te is felkészültél a hideg szélre.Kösz, hogy elkísérsz az erdőbe.
--Tettél a zsákodba enni-innivalót bőven? -- kérdezte Cirmi. -- Nekem is jut belőle?
-- Ne félj, anyukám rád is gondolt, mikor hátizsákom jól telegyömöszölte.Van benne vajas kenyér, keksz és nápolyi s egy üveg mézes tea, elfogyasztjuk mind kettesben.
Óvó néninek nem kellett nógatni a gyerekeket.Szedték gyorsan a lábukat, mászták a dombokat és lejtőket.Vidáman kiabáltak és nevetgéltek.Az erdőben így egy-kettő beértek.
Térdig jártak az avarban, mely csörgött, zörgött lépteik alatt.Csetlettek-botlottak, el is estek sokan, Zsófi meg pont most esett hanyatt.
-- Nyájúú...nyájúú...- nevetett nagyot Cirmi barátja, s ő is úgy tett, mint Zsófi, hanyatt vágta magát, égnek meredtek talpai.
-- Óvó néni tessék nézni -- kiáltott Dani --, milyen színesek ennek a fának a levelei!
-- Egyik piros, a másik meg sárga, de a legtöbb tirke-tarka. -- szaladtak a gyerekek egyik fától a másikig.
Gyűjtötték a szép leveleket csokorba, ki meg rakta egyből bele a zacskóba.
Kergetőztek, bújócskáztak, egy-kettőre el is fáradtak.
Óvó néni és a dadusnéni leterített a fa alá egy plédet.Odaült le mindenki és elfogyasztották az ebédet.
Előkerült a hátizsákból a vajas kenyér, szalámi, kifli és sütemén
y.Nem kellett a kis nebulókat biztatni, hogy egyél, egyél még.-- Jaj, de éhes vagyok! -- mondta Zsófi, és bekapott egy jó nagy falatot.
-- Én is.Én is éhes vagyok! -- kiabálták a fiúk és lányok.
A jó friss erdei levegő meghozta az étvágyukat.
Cirmi cica is megrakta jól a hasikáját.Ki is ürítették hamar Zsófi hátizsákját.
Evés után csendben ült a gyerek sereg.Óvó néni úgy látta, egyik-másik majdnem szendereg.
Eddig el voltak foglalva a futkosással, levélgyűjtéssel, nem figyeltek semmi másra.De most, hogy elpilledve, csendben ültek, felfigyeltek a sok szép madárra.Úgy énekeltek, trilláztak, hogy zengett a nagy erdő.
-- Ott egy hatalmas sas! -- kiáltott fel a kis Kovács Ernő.
Egyszer ránézett az órájára óvó néni:
-- Itt az ideje, haza kellene menni.
--Maradjunk még! -- kérték a gyerekek.
-- No, nem bánom, egy kicsit még kergetőzhettek.
Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vették, lassan sötétedni kezdett az erdő.Feltámadt a hideg szél, susogtak, zizegtek és a földre hullt a sok színes levél.
Fáradtan bandukolt hazafelé a kis gyerek csapat, Cirmi cica sem ugrált, mellettük haladt.
Teli élménnyel értek az óvoda elé, hol szüleik várták őket, hogy induljanak hazafelé.
Zsófi a villamoson egy kissé elszenderedett.Cirmi az ölébe gömbölyödött, és ő is elcsendesedett, még dorombolni is elfelejtett.
Anya csak nézte fáradt gyermekét.Nézte a két piros orcája egészséges színét.
-- Olyan jó volt apa az erdőben futkosni, alig akartunk onnan hazajönni. -- s Zsófi elmesélte kirándulásukat töviről-hegyire.
Mosolyogva hallgatta apa leánya lelkes beszédét.
Oly színesen adta elő Zsófi, mi történt az erdőben, hogy édesapja szinte úgy érezte, ő is ott volt velük egy időben.Pedig ezalatt, míg lánya a fák között futkosott, vagy három pár csizmát megfoltozott.
Nem kellett Zsófinak este kétszer mondani, hogy igyekezzen gyorsan az ágyába bújni.
Amikor édesanyja fölé hajolt, hogy " jó éjszakát " puszit adjon a kislánynak, ki már az álommal küszködött, jutott eszébe Zsófinak: -- Anya, sajnos elfelejtettem összerakni a ruháimat, amit reggel megígértem.
KEREK ERDŐ
Kerek erdő közepében,
Róka ül egy fa tövében.
Az éhségtől korog a gyomra,kopog a szeme,
Csak ül fájdalmas arccal összegörnyedve.
Menne ő libáért a közeli faluba,
Ha tüske nem fúródott volna a lábába.
Sajog a lába, ráállni nem tud,
Csak álom marad a kövér lúd.
Jön egy vaddisznó csörtetve,
Kérdi a rókától érdeklődve:
Mond komám, hogy segíthetnék?
Orvost és zsíros libát szeretnék!
A pápaszemes baglyot máris hívom,
De a libát sajnos nem hozhatom.
Jött a bagoly, a tüskét kihúzta,
Felugrott a róka s futott a faluba.
Róka ül egy fa tövében.
Az éhségtől korog a gyomra,kopog a szeme,
Csak ül fájdalmas arccal összegörnyedve.
Menne ő libáért a közeli faluba,
Ha tüske nem fúródott volna a lábába.
Sajog a lába, ráállni nem tud,
Csak álom marad a kövér lúd.
Jön egy vaddisznó csörtetve,
Kérdi a rókától érdeklődve:
Mond komám, hogy segíthetnék?
Orvost és zsíros libát szeretnék!
A pápaszemes baglyot máris hívom,
De a libát sajnos nem hozhatom.
Jött a bagoly, a tüskét kihúzta,
Felugrott a róka s futott a faluba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése