Kisepilógus

Elröppent az idő, a nyár után már itt az ősz eleje,
Hajladozik, lengedezik a szélben a fa ága, színesedik a levele.
Érik a sok finom illatos gyümölcs, a szilva, a körte,
Kínálja zamatos, érett gyümölcsét a vén szőlőtőke.
Szeptember van ismét,
Kezdődik az óvodában, iskolában egy új év.
Zsófi is idősebb lett egy évvel,
Tortáján a gyertya szaporodott egyel.
Szülinapján édesapja lendítené most is a magasba,
De négy éves súlyát már nem igen bírja a karja.
A kiscsoportból Zsófi átkerült a középső csoportba.
Szeretettel várta az újonnan érkezett gyerekeket az oviba.
Az első nap, egy kisfiú csak állt a kerítés mellett,
Szemeiből ömlöttek, folydogáltak a könnyek.
Összenézett Zsófi barátjával, a kis Cirmivel,
Emlékeztet valakire nagyon ez az eset, ami volt ezelőtt pont egy évvel.
Közrefogták a pityergő kisfiút, ki szorongatta kezében kis autóját,
Zsófi kedvesen, hízelgőn beszélt hozzá, Cirmi sétált előtte, lengette farkát.
A fiúcska először rájuk sem nézett, velük nem foglalkozott,
De a két barát a kísérlettel nem hagyott fel, míg a kisfiú el nem mosolyodott.
Elárulta nevét, úgy hívják Pistike,
Ha játszanak vele, többé nem sír, ígérte.
Örült a gyors sikernek Cirmi és Zsófi,
Megfogadták barátok lesznek, ezután együtt fognak játszani.

Pedagógusnap

-- ZSófikám -- hívja be anya az udvaron játszadozó kislányát. -- Gyere be egy kicsit.
Zsófi szót fogad, és már fut is be a konyhába.
-- Hívtál anya? Itt vagyok.
-- Vacsora előtt szeretnék megtanítani veled egy kis köszöntőt.
-- Köszöntőt? -- néz csodálkozva a kislány. -- Miféle köszöntőt? Kinek lesz szülinapja?
-- Nem szülinap lesz, hanem pedagógusnap. -- mondja az asszony mosolyogva és szeretettel megsimogatja végig Zsófi fénylő, hosszú haját.
-- Pedagógusnap? Az mit jelent? -- kérdi a kislány.
-- Ezen a napon köszönik meg az óvodások az óvó néninek a gondoskodást, a nevelést, a szeretetet, amit adnak a gyerekeknek. Ezen a napon fejezzük ki a hálánkat az óvó néniknek, az iskolában a tanító néniknek, a tanító bácsiknak. -- magyarázza anya Zsófinak, aki tágra nyílt szemekkel figyel minden szóra.
-- Virággal emlékezünk meg a pedagógusokról. -- fejezi be anya a beszédet.
-- Vettél virágot? -- érdeklődik a kislány.
-- Igen vettem. Amikor átadod az óvó néninek, egy kis köszöntőt is kell mondanod. -- s megtanította Zsófinak a pár mondatot.

Zsófi másnap reggel ünneplőbe öltözött. Csinos volt fehér ruhácskájában.
Édesanyja, nyakába kék kis szalagot kötött.
-- Hű, de fess vagy! -- dicsérte meg a kapuban Cirmi. -- Szép ruhába öltöztél, s még virágot is kell vinni?
-- Óvó nénit köszöntjük ma. -- jelentette ki Zsófi. -- Anya is és én is. De te is megköszönthetnéd Cirmi!
-- Születésnapja van? -- kíváncsiskodott a cica.
-- Á, dehogy is! Peda ... -- itt elakadt a kislány. Kérdőn nézett anyjára.
-- Pedagógusnap. -- segítette ki az asszony Zsófit.
-- Megköszöntöm szívesen. -- mondta Cirmi. -- De akkor gyorsan elszaladok a rétre, szedek virágot! -- azzal uzsgyi, szedte szélsebesen mind a négy lábát.
Mire Zsófiék a villamos megállóba értek, már hozta is a szép mezei virágot.

Nagy a nyüzsgés-mozgás az óvodában. A gyerekek anyukákkal, apukákkal érkeznek ünneplő ruhában.
Kezükben szorongatják az illatos virágot. Nem lehet mást látni, csak szeretettől kipirult arcokat.
Egymás után állnak oda óvó néni elé és elsuttogják a hála szavait. Zsófi is nyújtja a kis csokrot, óvó néni szemébe néz és félénken mondja a kis köszöntőt:
-- Itt állok óvó néni előtt s kicsi szívem rebegi a hálát,
Tessék elfogadni tőlem a szeretet virágcsokrát.
Köszönöm a nagy türelmet, kedvességet és tanítást,
Ezzel viszonozta óvó néni, amikor idejöttem, a nagy sírást.
Törölgeti zsebkendőjével a meghatottság könnyeit óvó néni a szeméből. S átveszi a szép virágot Zsófi feléje nyújtott
kezéből.
Zsófi után édesanyja is szeretettel köszönti pedagógusnapon kicsi lánya nevelőjét, aki oly odaadó figyelemmel oktatja
jóra az ő csemetéjét.
Most Cirmi cica áll az óvó néni elé és halk hangon nyávogja:
-- Nyáú, nyáú, én is virággal köszönöm meg, amit kicsi barátomért nagy szeretettel tett. Simogatással, kedves beszéddel vigasztalta az első napon a zokogó kislányt türelemmel. Mindezt én a kerítés mellől figyeltem. Köszönöm óvó néni jóságát, nagyon köszönöm. Nyáú, nyáú!
Azt sem tudta óvó néni, hová tegye a sok-sok virágot.
A kislányokra, kisfiúkra, szülőkre csak mosolygott és mosolygott.
Poharak, kis tányérok kerültek a kis asztalkára. Üdítőre, linzerkarikára a gyerekeket és szüleiket kedvesen meghívta. Ettek, ittak, vidámak voltak. Óvó néni körül a kicsik csak úgy zsongtak-bongtak.

Kirándulunk gyermeknapon

Még épp, hogy világosodott az ég, de Zsófi már kint áll az erkélyen.
-- Hol vagytok kis madárkáim? Miért nem énekeltek? -- néz fel az erkély előtt terebélyesedő cseresznyefára. Ágai közt keresi a cinkét, fülemülét, a rigót.
-- Még alszanak. -- gondolja. -- Úgy látszik, csak én nem tudok aludni az izgatottságtól. Vajon anyáék felébredtek-e már?
Kihalgatódzik az előszobába. Csend. Semmi mocorgás.
-- Alszanak. -- sóhajt a kislány. -- Csak el ne késsünk!
Meghallja az ébredező madár csicsergését.
-- Jó reggelt cinkécske!
-- Jó reggelt! -- köszön vissza a cinke és csodálkozik. -- Hát te, miért ébredtél ilyen korán?
-- Ma kirándulni megy az óvodából minden gyerek. A kiscsoportosok, a középső csoportosok és a nagy csoportosok is. Anya és apa is elkísér. Mindenki anyukája és apukája jöhet.
-- Ilyen nagy kirándulás lesz?
-- Igen, ilyen nagy kirándulásra megyünk, mert ma gyermeknap van. Ma minden gyerek vidám és jókedvű lesz. Egész nap játszunk, labdázunk és még fagyizunk is. Ezért nem tudok aludni. Úgy mennék már az oviba!
-- Ha ma gyermeknap van, akkor mi szép dallal köszöntünk benneteket. -- csicseregte a kis cinke és elrepült.
Nemsokára a fülemülével, a fekete rigóval tért vissza. A fa ágára telepedtek és szebbnél-szebb trillákat fütyültek.
E víg zeneszó mellett készültek Zsófi és a szülei az egész napos kirándulásra.
Kényelmes, könnyű ruha került a testre és cipő a lábra.
Szendvicsek, sütemények, üdítők töltötték meg a hátizsákokat.
Zsófi az ő zsákjába nem tett mást, csak játékokat.
Mire az óra fél nyolcat ütött, már kirándulásra készen álltak.
Cirmi várta őket a kapu előtt.
Könnyű lábbelit húzott ő is a lábára, s tömött zsákot vetett a hátára.

Az óvodába a megbeszélt időre mindenki megérkezett.
Óvó néni és a dadus a szülők és a gyerekek között rendezkedett.
-- Megrendeltem a buszt. Hamarosan itt lesz. -- mondta az óvó néni. -- A jó időt is én kértem. -- mutatott fel nevetve a kéklő égre. -- Látjátok sehol nincs egy felhő sem. Ragyogóan süt felettünk a nap.
Megállt előttük ebben a pillanatban egy kékre festett busz.
-- Beszállás! -- kiált ki barátságosan a sofőr bácsi.
Meg is telt a busz a zsibongó gyerekekkel, meg az őket kísérő szülőkkel.
Míg a kirándulás helyére, a hármas tóhoz értek, vidám dalokat együtt énekeltek.
A zöld fűre plédeket terítettek, s míg a gyerekek játszottak, anyukák addig ebédhez terítettek.
De ebédig gyerekek, felnőttek együtt játszottak, a tóban jót fürödtek, lubickoltak.
-- Apa, te vagy a fogó! -- kiáltotta Zsófi. -- Fogj meg bennünket, ha tudsz!
-- No uzsgyi! -- nevetett apa. -- Fussatok, én meg kergetlek benneteket.
Cirmi cica volt a legjobb fogó. Négy lábával úgy futott, ugrált, mint egy szilaj csikó.
-- Most kötélhúzás következik! -- szólt óvó néni.
Két csapat állt a kötél két végén: az anyukák és a fiúk az egyik oldalon, szembe velük az apukák és a lányok, a másik oldalon. Megfogták a kötelet, a lábukkal támaszkodtak a talajon.
-- No ki lesz az erősebb? -- s az óvó néni rajtot vezényelt.
Húzták-vonták a kötél két végét, s közben nagyokat kacagtak és kiáltottak:
-- Húzd Peti!
-- Húzd anyu! -- így a kötél egyik végén.
-- Húzd erősen Zsófi!
-- Húzd, húzd Eszter!
Úgy tűnik a két csapat ereje egyforma. A másikat elhúzni egyik sem tudja.
De ekkor Zsófi és Cirmi apával közösen, rántottak egy nagyot a kötélen
Az anyák és fiaik erre mind hasra estek.
Az apák és a lányok szívből nevettek.
Nem kellett biztatni ebédnél a gyerekeket. Egymás után tüntették el a szendvicseket.
Rövid pihenés után tovább folytatták a játékot.
Anya, apa ennyit még soha nem kacagott.
A fagyizó előtt hosszú sorban álltak, a fagyira türelmesen vártak.
-- Nincs jobb a vanillia fagyinál! -- jelentette ki Zsófi, miközben igyekszik fagyiját a tölcsérbe fújni.
-- Én a csokis fagyit szeretem. -- mondja Eszter.
-- Én gyümölcs fagyit kérek. -- szólt Dani. -- Kedvencem a szeder.
Kívánságuk teljesedik minden gyereknek.
Fagylaltot a szülők és óvó néni is kérnek.
Hazafelé már jóval csendesebb a kis társaság.
A buszban elkapta őket sorban a fáradtság.
Este alig várták, hogy ágyba kerüljenek.
Az álommanónak most nem akadt dolga, könnyen elaludt minden gyerek.

Anyák napja

Május van. A tavasz legszebb hónapja. A meleg napsugarak virág fátyolba borítják a téli álmukból ébredező fákat.
Zsófit már nem az óra kis kakukkja ébreszti, hanem a fák ágain vígan daloló cinke, rigó és fülemüle. Most is a cinke csengettyű hangja, mely betölti kis szobája reggeli csendjét, ébresztette kedvesen.
-- Jó reggelt kicsi lányka! Ébredj s indulj fürgén az óvodába. -- csicsergi csendesen.
Mosolyogva, jókedvűen nyitja ki Zsófi égszínkék szemeit, melyből a madárdal kiűzte álmait.
Szélesre tárta a kislány az ablakot:
-- Köszönöm madárka a szép dallamot. -- mondja a kis cinkének. -- Jó, hogy ilyen korán ébresztettél.
Közben észreveszi Cirmit a kerítésnél. A cica is felfigyelt a tavaszi kelő nap fényében hunyorgó Zsófira:
-- Míg elkészülsz, elszaladok virágot szedni a közeli dombra. Tudod, milyen nap van ma? Remélem nem felejtetted el?
-- Oh, Cirmikém, hogy felejthetném el? .. morog Zsófi s rosszul esik neki, hogy a cica ilyet feltételez róla.
Már egy hete csak erre a napra készül izgatottan. Ajándékot készített, verset tanult szorgalmasan. Tegnap fejezte be a szép piros szívet, melyre óvó néni gyöngy betűkkel ráírta: " Anya nagyon szeretlek "
Meghívót is rajzoltak közösen, s minden anyukát meghívtak az óvodába egy kis ünnepségre.
-- Sok szép színes virágot szedj bajszoskám! -- kiált oda Cirminek. -- Csokorba fonjuk és ha átnyújtom, a legboldogabb lesz az én anyukám!

Óvodába menet a villamoson, előveszi Zsófi zsebéből a pénzecskéjét.
Számolgatják Cirmivel, hány megtakarított forintja van:
-- Kapok-e érte vajon öt szál tulipánt? -- kérdi a kislány aggodalmasan. --
Szeretném a te virágod mellé tenni az öt szál tulipánt és anyának együtt átnyújtani a csokrot.

A virágboltban az eladó néni összekötözte színes szalaggal a piros virágot, és elfogadta érte egy híjával a tizenkét forintot.

Az óvodában a gyerekek olyan izgatottak voltak, hogy ebéd után hiába feküdtek le, aludni nem tudtak.
Szegény álommanó hiába röpködött egyik ágytól a másikig, szórta a kicsikre közben az álomport tizenkét órától kettőig.
Egy gyereknek sem jött a szemére álom, mind elfogyott a zsákokból az álompor, pedig volt zsák vagy három.
Hiába könyörgött, hiába dolgozott a kis manó, Peti, Sári, Eszter, Dani és Zsófi csak forgolódott.
Óvó néni ezért úgy határozott:
-- Ugrás ki az ágyból! Díszítsük fel a termet és elismételjük még egyszer a verset.
Ahogy elkészültek mindennel szépen, felöltöztek ünneplőben.
Fehér blúz és kék szoknya volt mindegyik kislányon.
Fehér ing és kék nadrág pedig a fiúkon.
Édesanyák ültek és várakoztak a virággal díszített teremben.
Apukák fényképezőgépeket, videókat szorongattak a kezükben.
Elérkezett az ünnepélyes pillanat. Anyukákat köszönteni bevonult a kis csapat.
A kezükben minden gyerek virágot fogott. Az arcuk és szemük ünnepi fényben ragyogott.
Elszavalták együtt az édesanyákat köszöntő verset.
Anyukák a boldogságtól sírtak, az apukák közben buzgón videóztak, fényképeztek.

ANGYAL A MI ANYÁNK

Mint az égből a földre szállt angyal,
Él közöttünk anyánk őszülő hajjal,
Ajkáról nem tűnik el soha a mosolya,
Simogató két kezével a boldogságot adja.

Ha szemébe nézünk, a szívünk is megnyugszik,
Oly tiszta és mély a szeretet, mely felénk sugárzik.
S mi e szeretetet hogy háláljuk meg neked?
Oh, mondd anyánk, s mi megteszünk mindent!

Ovis szerelem

Gyönyörű a szemed, csókolni való a szád,
Bársonyos bőröd állandóan csak simogatnám.
Őrizném álmod, lépteid óva vigyáznám,
Életem te érted, kedves, szívesen feláldoznám!
Csillagokból fűznék gyöngysort a nyakadba,
Te az enyém, én a tied, boldogan élnénk a világban.

Fülemülét kérném, hogy daloljon neked,
Zengje, trillázza a te hamvas szépséged.
Gyenge májusi szellő halkan suttogná a neved,
Cserébe csak annyit drága, nekem add a szíved.

Ezt mondaná Peti, ha nagy lenne, Zsófinak,
De még csak három éves, gondolatában nincsenek ily nagy szavak.
Szeme tekintete, én olvasni tudok benne, ezt fejezi ki,
S lám e néma kisugárzást rögtön megérzi Zsófi.

Mint egy hamvas rózsabimbó, Peti szerelme oly zsenge,
-- Neked adom az autómat. -- mondja a kislánynak lelkendezve.
Zsófiban is megmozdul valami csodálatos érzés, ovis szerelem,
-- Gyere Peti, azt szeretném, ha ma sokat labdáznál velem!
Női és anyai ösztöntől egyszerre hajtva, teát tölt a kisfiúnak a csészébe,
Ketté töri szendvicsét, és a csokijának a felét is odateszi elébe.

Egymásra kedvesen mosolyognak, s hazafelé kéz a kézben lépnek ki az utcára.
Zsófi észre sem veszi, rá sem néz a rá várakozó cicára.
Cirmi cica csodálkozva mereszti kerek szemeit Zsófira,
-- Észre sem vesz! Mi történik itt? Nem ismerek a barátomra!
De ekkor egy nyúlánk fekete kandúr hozzá dörzsölődzik,
Teste hirtelen megremeg az örömtől, neki ez oly jól esik.
-- Tudom már barátom, tudom már mi történt veled,
Ámor nyílvesszeje eltalálta ott bent picinyke szíved!

Jön a nyuszi

Ragyogóan süt a tavaszi nap. Sugarait visszaverik a házak ablakai, az autók, buszok szélvédő üvegei.
Még nincs meleg.
Zsófi fázósan húzza össze magán a kabátkáját.
-- Látom te is fázol. -- löki oldalba mellette lépkedő négylábú barátját.
-- Kissé remeg a bajszom, fújja a szél. -- didereg Cirmi cica.
-- Ezek a böjti szelek. -- mondja Zsófi oktatóan. -- Anyától tudom.
-- Böjti szelek? -- mereszti a kislányra a szemeit Cirmi.
-- Igen. Húsvét előtt mindig fúj a szél. Húsvét után majd eláll.
Beszélgetés közben a villamos megállóba értek.
A villamos is csilingelve pont most érkezett.
Felugrott rá a két jó barát. Ülőhely nem volt, és, hogy el ne essenek, egymást támogatták.
-- Zsófi -- szólt a cica --, mond meg nekem, mi az a húsvét? Még nem hallottam róla.
-- Persze, persze, hogy is hallhattál volna róla, amikor még olyan kicsi vagy, most leszel egy éves. Húsvét az egy ünnep. -- magyarázza a kislány. -- A nyuszi a fészekbe tojást rak, szép hímes tojást, s a fiúk meglocsolják a lányokat.
-- Hű, ez nagyon érdekes! -- ámul Cirmi.
-- Az oviba ma jön a nyuszi. -- újságolja Zsófi. -- Tegnap elkészítettük a fészkeket frissen szedett fűből. Ha Peti és Dani locsolóvízzel meglocsolnak, tőlem hálából piros tojást kapnak. -- azzal előveszi kis táskájából a tojásokat. Mutatja a cicának.
-- Ez jár a locsolkodóknak? -- kérdezi Cirmi.
-- Ez ám. -- feleli Zsófi s leugrik a villamosról.
Köszön barátjának s már el is tűnik, visszaint a kapuból:
-- Szia Cirmi, délután várj!
-- Várlak Zsófi, és kívánok jó locsolkodást!

Ebéd utáni alvásból a húsvéti nyuszi ébreszti a gyerekeket.
-- Megérkeztem az erdőből! -- kiáltja. -- Hadd lássam a fészkeket.
Ugrik ki az ágyból mindenki, a hatalmas nyuszit kíváncsian nézik.
Ekkora nyulat még egyik gyerek sem látott.
Hófehér bundában volt, kezében egy óriás kosarat tartott.
Az elkészített fészkekbe rakosgatta a festett tojásokat, közben ide-oda ugrált vígan jó nagyokat.
Mosolygott a gyerkőcökre, a fiúkat biztatta:
-- Locsoljátok meg a lányokat, had nőjenek jó nagyra!
Több sem kellett a fiúknak, a lányok elé álltak. Meghajoltak illendően, locsoló verset mondtak.
Peti is odaállt Zsófi elé bátran:
-- Jártomban, keltemben egy virágos rétre jutottam.
Ott egy szép illatos kis virágra bukkantam.
Hogy e kis virág el ne hervadjon,
Mondd Zsófi, szabad-e locsolnom?
-- Szabad. -- mondta a kislány és fejét lehajtotta.
-- Tessék a locsolásért a piros tojás. -- és Peti kezébe nyomta.

Délután Cirmi a kapuban Zsófit türelmetlenül várta.
Amint kilépett a kislány, egy üveg kölnit öntött a nyakába.
-- Köszönöm barátom a húsvéti locsolkodást. Fogadd el érte te is ezt a piros tojást.


HÚSVÉTI VERS
Vígan dalol Ugri nyúl, hátára vette a kosarát,
Belerakta az összes szép, színes festett tojását.
Hegyen, völgyön szélsebesen fut, hogy odaérjen időben.
Meg is ázik közben a szeszélyes áprilisi esőben.

Nézd meg jól a fészked Peti, Dani, Sári és te is Eszter,
Hány tojást és milyet rakott bele a nagy mester?
Az én fészkembe kettőt tett, egy sárgát és egy kéket,
Megköszönjük a nyulacskának mind az egészet.

Farsangi mulatság

Törölgetik kezüket, szájukat a reggeli után az óvodában a gyerekek.
-- Ez a főtt kolbász nagyon finom. -- mondja Zsófi és sóvárogva nézi a tálcán maradt darabkát.
-- Vedd el! -- szól a dadusnéni. -- Edd meg Zsófikám!
A kislányt nem kell kétszer biztatni, bekapja hamar és teával le is öblíti.
-- Köszönjük szépen a reggelit. -- mondják a kicsik, s felállnak az asztaltól.
A piszkos tányérokat, poharakat a naposok kiviszik. Megjelenik a folyosón az óvó néni:
-- Gyertek, bemegyünk a terembe és beszélgetünk egy kicsit.
Odabent, amint az óvó néni leül, körbefogják a gyerekek, ki áll, ki meg a szőnyegre ül. Kíváncsian várják, mi érdekes dologról lesz ma szó. Bent jó meleg van, kint meg esik csendesen a hó. Óvó néni megvárja, míg minden gyerek kényelmesen elhelyezkedik.
-- Február van -- kezdi a beszédet --, a farsangolás ideje közeledik. Vidám ünnepség, mulatság ez, mi is megrendezzük jövő szombaton. Nézzetek körül színes ringy-rongy, szalagok után, hozzátok el, amit találtok otthon. Készítünk belőle érdekes jelmezt, fodros királyi ruhát, kemény papírból, melyet fényes csillagokkal díszítünk, hozzá koronát.
Otthon aztán volt kutatás, keresés. Zsófi kipakolta édesanyja minden szekrényét.
-- Anya, ez a ruha már olyan régi, mostanában nem is volt rajtad. Nekem adod ugye, elvihetem az óvodába?
A lázas izgalom anyura is átragadt. Lányával együtt kutatnak, a fiókokban matatnak.
Alig bírja Zsófi másnap az óvodába a ruhákat cipelni. Készségesen segít a barátjának Cirmi.
Volt ott tarka, puha ágytakaró, csipkefüggöny, régi ruha, hosszú pongyola, még egy-két kalap is, meg sapka.
Óvó nénivel mindent átnéztek, mindent átforgattak. Ollót fogtak, vágtak és szabtak. Tűbe cérnát fűztek és dadusnénivel közösen varrtak, gyöngyökkel díszítettek.
Elkészültek a remekművek. A gyerekek ámulva néztek, mi mindent tudtak készíteni a régi dolgokból.
-- Hogy víg legyen a farsangolás -- mondta az óvó néni --, titkot tartson a kis társaság. Kérjétek meg otthon anyukát, apukát, segítsenek készíteni érdekes álarcokat. Senki ne árulja el a másiknak, kit takar az álarc. Készíthettek cica, róka, medve, kakas és még sok más álarcokat. Tartsátok titokban azokat.

Zsófi minden percét otthon lekötötte a nagy készülődés. Anya varrt, apa fúrt, faragott. Mikor felpróbálta a farsangi ruhát, a tükör előtt billegett Zsófi:
-- Ugye anya nem ismer meg senki?
Farsang napján kilépett Zsófi a kapun álarccal a fején. Cirmi cica csak nézte, nem mozdult, dermedten állt a helyén. Hozzálépett a kislány, Cirmi erre prüszkölt, morgott és egyre hátrált.
Zsófi nem bírta tovább, elnevette magát:
-- Nem ismersz meg? -- csúfolta a barátját.
-- Te vagy az Zsófi? -- ámulkodott Cirmi nagy szemekkel. -- Azt hittem egy nagy tudós jött ki a kapun, tele műszerekkel. Ez a farsangi maskarád? -- s körbe járja kedves barátját.

Az óvodában egész nap vigad a társaság. Szól a zene, táncolnak a gyerekek s közben "ki vagy te?" találgatják.
Van itt hirdető tábla sok-sok felirattal.
-- Vajon ki bújik alatta? -- kérdi Dani és nézi áhitattal.
Ott meg egy vén medve cammogva táncol. Mellette egy kis őzgida viháncól. Körbeforog hófehér ruhában egy szép kis királylány, de dörmögő hangja elárulja, hogy ő a Peti és egyáltalán nem lány.
-- Hát te ki vagy? -- löki oldalba Zsófit egy nagy kalács.
-- Én egy tudós vagyok, én fedeztem fel Amerikát! -- feleli Zsófi és közben gyöngyözve kacag.
-- Á, te vagy az Zsófi?! -- ismer rá Eszter a barátnője hangjára, mert Eszter az, akit takar a kalács maskara.
Leül a trónjára a farsang királya s hangosan koppant a botjával. Csendre inti a táncoló párokat.
-- Egy kicsit figyeljetek! -- kiált erős hangjával.
Néma csend lett hirtelen a teremben. A zene elhallgatott, a gyerekek megálltak egy helyben.
-- Felkérek minden farsangi bálozót, hogy vonuljon el előttem a jelmezében.
Csokival díjazzuk a legsikerültebbet.
Cirmi cica szokásához híven, az ablak párkányon sétált, hogy a terembe belessen. Éppen akkor adták át Zsófinak a díjat, egy tábla csokit, jó hatalmasat. Az ő jelmeze volt a legérdekesebb. Tapssal köszöntötték Zsófit a gyerekek. Örült a kislány és vele örült kint Cirmi.
A sok tánc meghozta az étvágyat. Asztalhoz ültek és falatoztak. Volt a tányérokon finom sütemény, perec. Minden gyerek ebből is és abból is evett.
Fejük felett szebbnél-szebb lampionok függnek, színes krepp papírcsíkok ide-oda lengenek.
-- De szép a farsang! -- gyönyörködik Cirmi kint az ablakban.
Zsófi szeme odarebben és már fut is egy darabka süteménnyel hozzája.
-- Még egy-két táncot eljárhattok. -- szól az óvó néni.
A gyerekek, bár fáradtak, nem akartak hazamenni.