Zsófi a napos

Óriási piros lufiba kapaszkodik Zsófi és száll, száll fel a magasba.Egy arra repülő madárka csőrével belecsíp a feszülő lufiba. Bumm...szétdurran,és a kislány a fűbe pottyan.
Ijedten nyitja ki szemeit. Körülnéz. Mosolyra húzza száját. Még épp, hogy pitymallik, de felismeri szobája kedvenc bútorait. A szekrényt, tetején a sárga macijával, a polcokon a könyveit, asztalkáját.
-- Álmodtam. -- s eszébe villan, hogy ma korán kell akar kelni.
Fürgén pattan ki ágyából és igyekszik a fürdőszobába menni.
A fürdő előtt édesanyjába ütközik:
-- Hó, hó, mindjárt fellöksz! Hová, hová ilyen sebesen és ilyen korán? -- néz csodálkozva Zsófira.
A kislány szemében lázas izgatottság tükröződik, csak úgy ragyog:
-- Tudod anya, ma én leszek a napos az oviban. -- mondja lelkendezve. -- Sietnem kell. Kérlek, te is siess, hogy el ne késsünk!
.
-- Te leszel a napos? Úgy? Akkor fürgén a mosakodással! -- s kedvesen megsimogatja Zsófi kócos haját.

-- De lassan döcög ez a villamos! -- morog Zsófi.
Anyukája mosolyog magában.
Akármilyen lassan is döcögött a villamos, odaért az ovi elé. Zsófi gyorsan leugrott róla.
-- Nyaú! -- ugrott félre az útjából a Cirmi cica. -- Kicsin múlott, hogy majdnem rám ugrottál! Miért ez a nagy sietség?
-- Jaj, kis cicám! Hát nem tudod, hogy ma én leszek a napos? -- kérdi tőle Zsófi türelmetlenül. -- Hisz tegnap mondtam neked.
-- Igaz, igaz. -- csap a homlokára Cirmi barátja. -- Elfelejtettem.
-- Szia anyu! -- Nyújtja puszira piros arcát a kislány. -- Ne haragudj, de mi már futunk is Cirmivel.
-- Azért a jelzőlámpánál vigyázzatok! -- inti lányát az asszony.
Zsófi izgatottságában se nem hall, se nem lát. Cirmi kapja el a szoknyája szélét a gyalogos átkelő helyen:
-- Állj meg barátom, állj meg! Nem látod, hogy a jelzőlámpa pirosat jelez? Piros és akkor az úttestre lépni tilos!
Megtorpan Zsófi hirtelen. A lámpára néz mérgesen:
-- A fenébe, még ez is! Nem elég, hogy csak döcögött a villamos,most még a lámpa is jelzi, hogy lelépnem az útra tilos!
-- Ne türelmetlenkedj, időben odaérsz a z oviba. -- nyugtatja a cica. - Te leszel az első. Mire a többiek megérkeznek, fehér köténykédben ott állsz már az ajtóban.
A dadus néni fel is kötötte Zsófira a pici köténykét, ami jelképezi, hogy ő a napos, készítheti a gyerekek reggelijét.
Komoly arccal terítette le az abrosszal a kis asztalkát, tette mindenki elé a friss kalácsot, a gőzölgő kakaót.
Olyan izgatott volt Zsófi, hogy ő maga alig evett, csak a társait biztatta egyre:
-- Szépen egyetek és eleget!
Hozzálépett az óvó néni, vállára tette a kezét, kedvesen mosolygott:
-- Ügyes vagy Zsófikám, de te is sokat egyél.
Reggeli után tálcára rakta a kislány az üres csészéket , s úgy, ahogy otthon anyjától látta, lerázta a terítőket.
-- Most pedig -- dörzsölte össze két kis tenyerét -- vizet kérek a dadusnénitől, és a virágokat megöntözöm.
Egész nap tett-vett Zsófi a pajtásai körül, ellátta őket papírzsebkendővel, játékkal és boldog volt, hogy mindenki örül.
Zsófi a nagy munkája közben ki-ki szaladt az udvarra a Cirmi cicához:
-- Jaj bajszoskám úgy félek, most kell tálalnom az ebédet! Mi lesz velem, ha kiejtek a kezemből egy tányért, vagy ügyetlenségemben a poharat leverem?
Cirmi cica két lábra állt, hogy a kerítésen felérje Zsófi arcát, s azt érdes nyelvével végignyalva, így vigasztalja
-- Sose félj barátom, csak bátran tedd a dolgod, sem a pohár, sem a tányér nem repül meglásd a földre.

A Cirmi cica is kifutott a virágos rétre. Piros, kék, fehér és lila virágot szedett a tányérok mellé a szép terítőre. Majd gondolt egyet s felugrott az ablak párkányára, hogy onnan fentről nézze, mit is csinál az ő kis barátja.
Pisze orrát az üveghez nyomta, így leste mily ügyesen sürög-forog fehér kötényében az asztalok között Zsófika. Kopogott neki, hogy nyissa ki az ablakot s átnyújtotta a sok szép, színes virágot.
Mire Zsófi édesanyja munka után sietett érte, hogy vigye haza, Zsófi fáradtan vonszolta lábait,de még szívesen maradt volna az oviba. Otthon anyjának,apjának nem győzte mesélni, milyen jó volt neki a gyerekek között naposnak lenni.