-- Gyerekek holnap úgy készüljetek, hogy fogorvoshoz megyünk!
Óvatosan kisandított a paplan alól Zsófi. Az órára nézett.
-- Talán még nincs reggel?! -- ebben reménykedett.
Az óra kis kakukkja azonban abban a pillanatban kidugta a fejét és harsogta, hogy hét óra van.
-- Azt már nem! -- sóhajtott ijedten a kislány és gyorsan a fejére rántotta a takarót.
-- Csend legyen, álmos vagyok még!
-- Nem lehet Zsófi, hiszen nézd, már dereng az ég. -- kakukkolt vígan a kis madár.
-- Hallgass kérlek, hallgass már!
Csendben nyílt az ajtó.
-- Jó reggelt Zsófikám! Ébredj te hétalvó! -- szólt be anyja.
Zsófi meg sem mozdult. Úgy tett, mint aki alszik mélyen.
Irgalom nincs.
-- Kislányom egy-kettő indulj mosakodni szépen.
Zsófi kinyitotta szemét, ásított egy nagyot, -- Nem akarok ma oviba menni, hiányzok egy napot.
Ijedten fogta meg az asszony lánya homlokát: -- Beteg vagy? Fáj valamid? Lázad van talán?
Zsófi megfogta édesanyja kezét, könyörgőn nézett a szemébe: -- Fogorvoshoz megyünk ma. -- jelentette ki kétségbe esve.
Anyukája megértette csópp lánya félelmét, leült az ágy szélére, ölébe vette, s megpróbálta vigasztalni, nyugtatni.
-- Óvodába feltétlen el kell menni. Ha megengedném, hogy itthon maradj, rosszat tennék neked. A doktor bácsi nem tudná megnézni van-e lyukas fogad, amit vagy be kell tömni, vagy ki kell húzni. Így menti meg a többit.
-- De úgy félek.-- bújt anyja mellére Zsófi. -- Fájni fog, ha kihúzzák?
-- Csak egy ici-picit fáj, de azután a fogmanók a fogaid nem rágják. Az is lehet, hogy minden fogad ép és egészséges, kár előre ennyire keseregned.
Csöppet vigasztalódott a kislány, de óvodába menet Cirmi cicával másról sem beszélt, csak arról, mi lesz ma a doktor bácsinál.
-- Ugye elkísérsz a fogorvoshoz bajszoskám?
-- Persze, hogy el -- dorombolt a cica --, nem hagyom cserben a barátocskám.
Így amikor a gyerekek kéz a kézben indultak az orvoshoz, Cirmi ott ballagott Zsófi mellett, neki-neki dörzsölődzött a lábához.
Néma csendben vonult a kis csapat az úton, szívük szorongott, s félelemmel gondolkodtak el a foghúzáson.
Elsőnek Dani ment be a rendelőbe kissé vacogva, de pár perc múlva meg is jelent az ajtóban mosolyogva.
-- Nincs lyukas fogam! Mindegyik egészséges, ragyogó! Biztos nyers gyümölcsöt eszek, és este megmosom a foga jól. -- mondta a doktor bácsi.
Zsófi csak állt a sor végén: -- Én leszek az utolsó! -- dadogta fehéren, mikor meglátta Sárit kijönni a rendelőből, ki sírt keservesen.
-- Egy fogamat kihúzott a doktor bácsi. -- mondta Sári szipogva.
-- Fájt nagyon? -- érdeklődött Peti sajnálkozva.
-- Á, nem, csak megijedtem. felelte Sári és máris mosolyra húzódott a szája.
-- Már mindenki bent volt -- súgta Cirmi cica barátjának --, most te következel. Remélem nem sírsz, s bátor leszel?
Ránézett Zsófi a cicára, kezét összeszorította ökölbe: -- Félek ugyan, de azért is bátor leszek! -- s belépett a rendelőbe.
Kedvesen mosolygott, rá a doktor bácsi, felkapta könnyedén és beültette a fogorvosi székbe: -- Így ni. Nagyra nyisd a szád, hadd nézzek bele. Fölül rendben van mind, de itt alul ni-ni dolgoztak jól a manók. De se baj, majd adok én nekik! -- azzal a fúróval belefúrt a lyukas fogba, s a manók elszaladtak egytől- egyig.
-- Kész is van. -- tömte be a lyukat a doktor bácsi. -- Ügyes és bátor voltál. -- kapta a dicséretet Zsófi.
Visszafelé a gyerekek sokkal vidámabbak voltak, nevettek, meséltek, minden foghúzást, tömést megtárgyaltak.
Cirmi farka lengett, mint a győzelmi zászló: -- Büszke vagyok rád nagyon Zsófi! -- mondta és úgy ugrált, mint egy kis csikó.
Ahogy barátja után ballagott, látszott, hogy most elgondolkozott: -- Nem értem, sehogy sem értem -- csóválta fejét ide-oda --, ha minden reggel, délben és este alaposan megmosod a fogad, alul és felül, hogy tudnak a fogmanók kárt tenni ott belül?
Zsófi úgy tett, mint, aki nem hallja min morfondíroz a barátja: -- Hanyag voltam eddig a fogmosásra -- mondja magában --, de ezután másképp lesz, több időt szánok rá, s így a manók elmehetnek vándorútra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése