Séta az óvodába

Békésen alszik kis ágyában Zsófi. Mellette a maci is még az álom országát járja.
-- Ébredj kincsem! Ébredezz! -- lép ágyához édesanyja.
Kinyitja szemét a gyermek és ijedten néz:
-- Mi történt, valami baj van anya?
-- Dehogy kicsim, semmi baj nincs. -- mosolyog anya. -- Gyere öltözz, sétálni megyünk.
Piros szoknya, fehér blúz, rákerül a kislányra, előre szalad ki a kapuba:
-- Merre megyünk erre-arra? -- s két kezével mutat mindkét irányba.
Utoléri az asszony eleven gyermekét:
-- Add a kezed Zsófi, elsétálunk az óvodába.
Ijedten kapja anyjára szemeit Zsófi:
-- Ilyen hamar, máris? -- kérdi.
Nem maradsz ott ne félj, csak szétnézünk. -- nyugtatja anya.
De a kislány szíve hevesen kalimpál.

A kapuban óvó néni várja kedvesen:
-- Gyere Zsófikám, nézzünk szét a teremben. Ő Sári. -- mutat egy copfos hajú leányra. -- Itt van Peti és Dani.
Zsófi csodálkozva nézi őket: -- Hű, de egyformák!
-- Igen így van, mert ők ikrek.
-- Gyere velem labdázni! -- fogja meg a kezét egy szőke kislány, s húzza a labda felé.
Lép egyet Zsófi tétován, hátra néz, szemében könny: -- Ne hagyj itt, kérlek anyu! -- s két nagy könnycsepp gördül végig orcáján.
Megérti anyja e néma kérést, bátorítóan mosolyog: -- Játssz, csak játssz nyugodtan édesem.
A többi gyermek is közrefogja Zsófit, kiabál egyik is másik is: -- Ide, ide dobd a labdát nekem!
S repül a pettyes labda, vidám a kis társaság, csak Zsófi szeme rebben néha-néha hátra, hol anyu áll.
Abba is hagyja a játékot, bár csalogatóan hívja a sok gyerek, de a kislány anyjához bújik: -- Menjünk haza. -- súgja.
Köszönni is elfelejt Zsófi, úgy szedi a lábait.
Óvó néni int: -- Holnap reggel várunk, én és a társaid.