Télapó

-- Szia anya! -- köszönt Zsófi futtából, s már szaladt volna ki a szobából.
-- Hó, hó! Zsófikám, állj csak meg! -- kapta el anya a karját. -- Hogy képzeled?! Ebben a hidegben fel kell húznod a kesztyűt, sapkát. --- azzal a kezére húzta a kesztyűt és a fejére a jó meleg sapkát. -- Így ni, most már mehetsz. De miért oly sietős?
-- Miért, miért? -- türelmetlenkedett Zsófi és visszakiáltott az ajtóból. -- Azért, mert ma látogat el az oviba a Télapó! -- s már futott is.
Az utcára érve, kereste a cicát a tekintete, de sehol sem látta.
-- No jó, akkor most nélküled indulok el az óvodába. -- morogta mérgesen.
De ebben a pillanatban megérkezett Cirmi nagy sebesen.
Pont ott stoppolt Zsófi lábai előtt, a jégen majdnem elcsúszott.
-- Nocsak már azt hittem meg sem vársz! -- morcosan duzzogott.
-- Jól hitted, indulni akartam. -- vágta oda a kislány. -- Ma nagyon sietős az utam.
-- Sietős? -- kérdezte Cirmi s közben Zsófi után futni alig tudott. -- Vajon miért? Jobb lesz, ha vigyázol! -- s elkapta Zsófit, aki megcsúszott.
-- Miért? miért? Anyu is ezt kérdezte, pedig igazán tudhatnátok, jön hozzánk a Télapó!
-- Ja, persze! -- nyávogott a macska. -- Tudod a verset? Míg a villamos velünk döcög, jobb, ha ismételed.
-- Cirmi, te olyan feledékeny vagy! -- duzzogott Zsófi s a jelzőlámpánál megállt figyelmesen. -- Mondtam tegnap, hogy Eszter mondja a verset helyettem.
-- Most az egyszer te vagy a feledékeny, mert erről nekem egy szót sem szóltál! -- mondta dünnyögve a barátja, s lelépett az úttestre, amint pirosról zöldre váltott a jelzőlámpa.
A villamos épp megállt a megállóba. Zsófi és Cirmi felugrott sietve a kocsiba.
-- Lehet, hogy úgy van, ne haragudj bajszoskám. -- kért bocsánatot a kislány, most már nem olyan mogorván.
-- Nem haragszom, de vigasztalásul kérek valamit a Télapó csomagjából.
-- Ó, te ravasz macska! Úgy is tudod, hogy a fele a tied! -- és felemelte karjába a kis cicát.
Így értek az óvoda elé.
-- Mit csinálsz ebben a nagy hidegben, míg én az oviban leszek a jó melegben? -- kérdezte Zsófi és sajnálkozva nézte barátját.
-- Legszívesebben én is veled mennék, s a Télapótól ajándékot kérnék.
-- Nem jöhetsz be tudod, az óvó néni nem engedi. Jobb lenne neked Cirmi hazamenni.
-- Jó, jó majd hazamegyek, de előbb a Télapót az ablakból megnézem.
Ott sétált Cirmi cica az ablak párkányon, türelmetlenül várta, hogy az öreg Télapó megérkezzen a szánon.
Jött is hamarosan, majd térdig ért hófehér szakálla, hátán lógott ajándékokkal megtömve a zsákja.
-- Tűzpiros köpenye alatt is lehet még valami finomság. -- gondolta Cirmi.
Volt is, de nem finomság, hanem a rossz gyerekeknek virgács.
Cirmi cicának elég volt a leskelődésből, a párkányról leugrott és hazáig futott, míg telt az erejéből.

Megillatődve álltak körbe a fiúk és lányok, várták a csokit, almát és a mogyorót.
Elővett a Télapó a zsebéből egy hosszú listát, arról olvasta ki mit érdemel, ajándékot, virgácsot vagy csak dorgálást.
Eszter kiállt a kör közepébe és kissé félénken szavalta Télapónak a megtanult versikét.

TÉLAPÓ

Csilingelve csúszik a kis szánkó,
Rajta ül a fehér szakállú Télapó.
Hozza, szépen csomagolva az ajándékot,
Nyisd ki gyorsan a szoba ablakot!

Ragyog tisztán, fényesen a csizmád?
Tesz bele Télapó csokit és piros almát.
De, ha piszkos és sáros, ne várj csokit, autót,
Csak hosszú szárú, csípős virgácsot!

Megköszönte Télapó bácsi a szép versikét, meg is rakta csokival a kislány mind két kezét.
Minden gyerek megkapta az ajándékot és melléje egy páran a virgácsot.
Ígérték mindannyian, hogy megjavulnak, többé nem rosszalkodnak. Itt az óvodában az óvó néninek, otthon anyunak, apunak szót fogadnak.
Télapó csak mosolygott a bajusza alatt:
-- Én is megígérem, hogy jövőre újra eljövök hozzátok, s ha igazán jók lesztek, virgácsot nem hozok.

Kirándulás az erdőbe

Kirándulás az erdőbe

Belebújt Zsófi a szekrénybe mélyen. Keresgélt, kotorászott benne.
--Hol bujkálsz te hátizsák? Gyere elő kérlek szépen.Ha nem tudnád, kirándulni megyünk ma az óvó nénivel a közeli erdőbe.
Hiába kutatott, hiába keresgélt, a kis hátizsákja jól elbújt előle.
-- Anyu, akárhogy keresem, sehogy sem találom.Segíts nekem, hiszen abba kell pakolnom! -- kiabált ki anyjának, aki azonnal be is lépett a szobába.
-- Kértelek már százszor -- mondta korholva leányát --, rakd rendbe a szekrényedet, most nem kellene ennyit keresgélned!
Odalépett anya a nagy halom kidobált cok-mókhoz:
--Ez sem, meg ez sem idevaló! -- válogatott köztük s morgott közben Zsófihoz.
-- Úgy látom itt nincs.Máshová dughattad. -- lehajolt és az ágy alá kukkantott. -- Tessék itt van! Úgy volt, amint sejtettem.Nem a helyére, hanem ide rejtetted.

Ahogy ott térdelt édesanyja a szőnyegen, átkarolta nyakát két karjával Zsófi kedvesen:
--Adok egy puszit, csak ne haragudj most rám.Ígérem, ha hazajövök délután, elrakom az összes ruhám.
Olyan nyájasan hízelgett Zsófi, hogy elszállt az asszony mérge, nem maradt semmi belőle:
-- Jól van, jól van, te kis huncutka.Eredj a fürdőbe mosakodj meg ízibe!Tedd rendbe a hajad szépen, a fogad is mosd meg rendesen.Itt a meleg holmi, mind fel kell venned, hideg november van, kabátban kell menned.
Cirmi cicája már a kapuban várta.Zsófi észrevette, hogy meleg bunda van rajta:
-- Látom te is felkészültél a hideg szélre.Kösz, hogy elkísérsz az erdőbe.
--Tettél a zsákodba enni-innivalót bőven? -- kérdezte Cirmi. -- Nekem is jut belőle?
-- Ne félj, anyukám rád is gondolt, mikor hátizsákom jól telegyömöszölte.Van benne vajas kenyér, keksz és nápolyi s egy üveg mézes tea, elfogyasztjuk mind kettesben.

Óvó néninek nem kellett nógatni a gyerekeket.Szedték gyorsan a lábukat, mászták a dombokat és lejtőket.Vidáman kiabáltak és nevetgéltek.Az erdőben így egy-kettő beértek.
Térdig jártak az avarban, mely csörgött, zörgött lépteik alatt.Csetlettek-botlottak, el is estek sokan, Zsófi meg pont most esett hanyatt.
-- Nyájúú...nyájúú...- nevetett nagyot Cirmi barátja, s ő is úgy tett, mint Zsófi, hanyatt vágta magát, égnek meredtek talpai.
-- Óvó néni tessék nézni -- kiáltott Dani --, milyen színesek ennek a fának a levelei!
-- Egyik piros, a másik meg sárga, de a legtöbb tirke-tarka. -- szaladtak a gyerekek egyik fától a másikig.
Gyűjtötték a szép leveleket csokorba, ki meg rakta egyből bele a zacskóba.
Kergetőztek, bújócskáztak, egy-kettőre el is fáradtak.
Óvó néni és a dadusnéni leterített a fa alá egy plédet.Odaült le mindenki és elfogyasztották az ebédet.
Előkerült a hátizsákból a vajas kenyér, szalámi, kifli és sütemény.Nem kellett a kis nebulókat biztatni, hogy egyél, egyél még.
-- Jaj, de éhes vagyok! -- mondta Zsófi, és bekapott egy jó nagy falatot.
-- Én is.Én is éhes vagyok! -- kiabálták a fiúk és lányok.
A jó friss erdei levegő meghozta az étvágyukat.
Cirmi cica is megrakta jól a hasikáját.Ki is ürítették hamar Zsófi hátizsákját.
Evés után csendben ült a gyerek sereg.Óvó néni úgy látta, egyik-másik majdnem szendereg.
Eddig el voltak foglalva a futkosással, levélgyűjtéssel, nem figyeltek semmi másra.De most, hogy elpilledve, csendben ültek, felfigyeltek a sok szép madárra.Úgy énekeltek, trilláztak, hogy zengett a nagy erdő.
-- Ott egy hatalmas sas! -- kiáltott fel a kis Kovács Ernő.

Egyszer ránézett az órájára óvó néni:
-- Itt az ideje, haza kellene menni.
--Maradjunk még! -- kérték a gyerekek.
-- No, nem bánom, egy kicsit még kergetőzhettek.
Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vették, lassan sötétedni kezdett az erdő.Feltámadt a hideg szél, susogtak, zizegtek és a földre hullt a sok színes levél.
Fáradtan bandukolt hazafelé a kis gyerek csapat, Cirmi cica sem ugrált, mellettük haladt.
Teli élménnyel értek az óvoda elé, hol szüleik várták őket, hogy induljanak hazafelé.
Zsófi a villamoson egy kissé elszenderedett.Cirmi az ölébe gömbölyödött, és ő is elcsendesedett, még dorombolni is elfelejtett.
Anya csak nézte fáradt gyermekét.Nézte a két piros orcája egészséges színét.
-- Olyan jó volt apa az erdőben futkosni, alig akartunk onnan hazajönni. -- s Zsófi elmesélte kirándulásukat töviről-hegyire.
Mosolyogva hallgatta apa leánya lelkes beszédét.
Oly színesen adta elő Zsófi, mi történt az erdőben, hogy édesapja szinte úgy érezte, ő is ott volt velük egy időben.Pedig ezalatt, míg lánya a fák között futkosott, vagy három pár csizmát megfoltozott.
Nem kellett Zsófinak este kétszer mondani, hogy igyekezzen gyorsan az ágyába bújni.
Amikor édesanyja fölé hajolt, hogy " jó éjszakát " puszit adjon a kislánynak, ki már az álommal küszködött, jutott eszébe Zsófinak: -- Anya, sajnos elfelejtettem összerakni a ruháimat, amit reggel megígértem.

KEREK ERDŐ

Kerek erdő közepében,
Róka ül egy fa tövében.
Az éhségtől korog a gyomra,kopog a szeme,
Csak ül fájdalmas arccal összegörnyedve.

Menne ő libáért a közeli faluba,
Ha tüske nem fúródott volna a lábába.
Sajog a lába, ráállni nem tud,
Csak álom marad a kövér lúd.

Jön egy vaddisznó csörtetve,
Kérdi a rókától érdeklődve:
Mond komám, hogy segíthetnék?
Orvost és zsíros libát szeretnék!

A pápaszemes baglyot máris hívom,
De a libát sajnos nem hozhatom.
Jött a bagoly, a tüskét kihúzta,
Felugrott a róka s futott a faluba.